Kiadó:
Nuclear Blast

Honlapok:
www.rage-official.com
facebook.com/RageOfficialBand

Nem akarom állandóan Túrisas kollégát piszkálni, de 2012-ben, a legutóbbi Rage album megjelenésekor szerénytelenül kijelentette, ő a Dionysosrising Intézmény Rage tanszékének vezetője (ITT). Ehhez képest játszi könnyedséggel pattintotta le magáról, hogy a Smolski nélküli első lemezt meghallgassa, nem is beszélve egy esetleges kritika megírásáról. Ezennel jelképesen meg is fosztom a "Dionysosrising Intézmény Rage tanszékvezető tanára" címtől, max. a tanársegédi jelzőt használhatja... ha egyáltalán. Erről ennyit...

Szóval a "21" annak idején hónaljban büdösnek nyilváníttatott... és nem ok nélkül. Érezhető volt, hogy a korábbi termékeny Peavy-Smolski kölcsönhatás már csak gyenge kigőzölgésekre képes, ezeknek is erősen pállott veríték szaga volt – amint arra az időközben katedráját vesztett egykori tanszékvezető rámutatott. Smolski még utolsó erőfeszítésként kierőszakolt egy Lingua Mortis Orchestra lemezt, ami – szerintem – már a szakítás után összetrombitált Almanac főpróbájának tekinthető.

Utólag azt mondhatjuk, hogy a Peavy-Smolski válóperrel nem jártunk rosszul, hiszen Smolski – Peavynél lényegesen jobb énekesekkel – ott folytatta, ahol az LMO-val abbahagyta, Peavy pedig igazi keljfeljancsiként legott toborzott két fiatal zenészt maga mellé, és el is készítettek egy olyan Rage lemezt, ami a korábbi karcos, már-már thrashbe hajló hangvételt idézi. A valódi kérdés igazából az volt, hogy Smolski pótolható-e. Erre egyszerűen csak azt tudom válaszolni, hogy igen és nem. Igen, mert Marcos Rodriguez kiváló gitáros, ráadásul Smolski tanítvány, és nem, mivel Smolskiból évszázadonként max. egy születik...

A "The Devil Strikes Again" virtigli Rage lemez, Peavy jellegzetes, erősen behatárolt ambitusú dallamaival, tetszetős gitárszólókkal, a főnök 50 fölötti életkorát és 150 fölötti testsúlyát meghazudtoló frissességgel. Végül megjegyzem, mint a Rage Tanszék max. külsős óraadója, ezennel áthelyeztem a csapatot az "érdekes" kategóriába, és – bár minden tiszteletem Peavy-é – az elmúlt huszonegynéhány év igazi örökösének ezentúl az Almanacot tekintem.

Tartuffe