Kiadó:
SPV

Honlapok:
www.thedeaddaisies.com
facebook.com/TheDeadDaisies

Kiváló kritikai érzékkel (jaj, de büdös az öndicséret!), sőt prófétai vénával a The Dead Daisies "Revolución" című tavalyi lemezét a döglődő Whitesnake-kel hasonlítottam össze, megállapítva, hogy ez az amerikai "zenei kollektíva" bizony sokkal élettelibb, energikusabb és érdekfeszítőbb. Azóta még aktuálisabb, még találóbb lett a Whitesnake-kel való összevetés, hiszen Brian Tichy dobos és Marco Mendoza bőgős után csatlakozott még egy néhai Coverdale-fiú, Doug Aldrich gitáros is. Innentől kezdve a "Halott százszorszépekről" nincs az az ember, aki lemossa a Whitesnake utózenekar ragadványnevet.

A csapat fele csakugyan Coverdale mellől érkezett, a zene mégsem igazán ugyanazt a néhol metállal is kokettáló blues/hard rock érzést kelti bennünk, a The Dead Daisies valahogy koszosabb, ösztönösebb. Gyanítom, hogy ebben elsősorban az ausztrál gitáros-alapítónak, David Lowynak van szerepe, illetve az egykor a Motley Cruet is megjárt John Corabi énekesnek. A százszorszépek muzsikájában van egy jó adag az amerikai '60-as, '70-es évekből (ennek egyik telitalálatos bizonyítéka a Creedence Clearwater Revival "Fortunate Son"-jának földolgozása), valamint a '80-as évek Sunset Strip-es hajbandáinak rakoncátlanságából.

Doug Aldrich – amennyire én ezt meg tudom állapítani – technikailag jobb gityós, mint elődje, a Guns 'N Roses soraiból érkezett Richard Fortus, mégis úgy érzem, a mindig polírozott Aldrich csatlakozásával, mintha a csapat védjegyének számító koszosság, ösztönösség halványult volna valamelyest. Ennek ellenére hard rock vonalon a "Make Some Noise"-ot az év eddigi egyik legjobb lemezének tartom, mert a tagok átlag életkora ellenére van benne valami életvidám játékosság, figyelemreméltó lazaság. Ideális bulizene!

Tartuffe