Kiadó:
Century Media

Honlapok:
www.devintownsend.com
facebook.com/dvntownsend

Nem kenyerem a dicsekvés, de a kanadai énekes-zeneszerző géniusz, Devin Townsend legutóbbi lemezéhez, az "Epicloud"-hoz nagyon helyre kis kritikát kanyarintottam 2012-ben. Ott alighanem el is lőttem az összes puskaporom, ezért most némi irritációval kell tudomásul vegyem, hogy a "Transcendence"-szel kapcsolatban sem tudok mást, vagy többet írni. A helyzet az, hogy az új anyag szerves folytatása az előző albumnak, továbbra is a rétegzett, szónikus orgiáé, az agyas riffeké és csavart ritmikai képleteké a főszerep. Ezt talán csak annyival egészíteném ki, hogy a szerző bevallása szerint ezúttal nagyobb teret engedett zenészeinek, a korábban igazi despotaként diktáló Townsend megenyhülve, engedékenyebb hangulatban vonult a stúdióba csapatával. Ennek üdvözlendő következménye, hogy ezen az anyagon több gitárszóló szerepel, és a kiváló dobos, Ryan Van Poederooyen is hangsúlyosabb szerephez jutott.

A "Transcendence"-t hallgatva valóban az evilági kereteket meghaladó élményben részesülhet az ember. Persze lehetséges, hogy Townsend egyedi muzikalitása egyeseket hidegen hagy, és a nagyszabású, nagyívű, összetett és hasonló jelzők helyett inkább a negédes, geil, túlburjánzó, hatásvadász, stb. kifejezések merülnek föl bennük. Ezt még valamelyest meg is értem, hiszen valóban sok(k)nak tűnik néha a több száz (?) éneksáv, a szovjet éra kizárólag férfiakból álló katonakórusait idéző bombasztikus refrének sokasága. Erre én azt mondom, egyrészt ízlés kérdése a dolog, másrészt tessék utána csinálni! Townsend kivételes zeneszerző, megdöbbentően sajátos dallamvilággal és elképesztő zenei repertoárral. Azért bevallom, nekem is úgy tűnik néha, hogy kevesebbszer kellene sokszorosítania az éneksávokat, és nagyobb magabiztossággal kieresztenie orkánerejű hangját. Olykor tényleg úgy tűnik, mintha "hátul" lenne egy kicsit. Persze ez valószínűleg a koncepció része.

Biztos sokan vannak, akik Townsend Strapping Young Lades halálmetál kalandozásait többre becsülik, s én ezt a véleményt maximálisan tiszteletben is tartom, ám sietek megjegyezni, hogy a projektes Townsend hozzám sokkal közelebb áll, és ezen belül is ezt a lemezt tartom az eddigi legkiemelkedőbb teljesítménynek. Biztos vagyok benne, hogy az éves toplistára fölkerül ez az anyag, bár addig még jónéhány "hangpróbán" kell átesnie. Azoknak ajánlom, akik vevők egy Dream Theater, Epica, Circus Maximus, Animals As Leaders, stb. kombóra, de azoknak nagyon!!! Ami pedig egy esetleges és újabban  a szereplők viszonyában beálló enyhülés miatt egyre valószínűbb Vai-Townsend újraegyesülést illeti, csak annyit tudok mondani: KÖLL, DE MÁN!!!

Tartuffe