Blind Ego: Liquid (2016)

y_68.jpg

Kiadó:
Gentle Art Of Music/
Soulfood Music

Honlapok:
www.blind-ego.com
facebook.com/blindego

Nem hiszem, hogy a "Blind Ego" név sokaknak lenne ismerős. De ha azt mondom, ez lényegében Kalle Wallner saját projektje, akkor sem igazán vagyunk előrébb. Pedig Wallner igen jó gitáros és a Pink Floyd tribute-ként indult német neo-prog RPWL meghatározó figurája. Ráadásul a "Liquid" nem is az első album ezen a néven, hiszen 2007-ben "Mirror", majd 2009-ben "Numb" címmel már jelent meg nagylemezük. Most majdnem 7 év pihenő után vehetjük kezünkbe (már aki) a legújabb CD-t.

Wallner előzetesen azt ígérte, hogy a "Mirror" borús, erősen melankolikus hangvétele és a "Numb" szinte metálos keménykedése után az új anyag a két korábbi megközelítés keveréke, zenei szintézise lesz. Ez nagyjából így is van, a "Blind Ego" következésképpen kicsit skizofrén lemez lett, amelyen váltakoznak a lassú, gondolkodós tételek és a szigorúbb, feszesebb hard rock dalok. A közös nevező Wallner összeszedett, technikás, de nem magamutogató szólómunkája, amit mindig élvezet hallgatni.

Az első albumon még lényegében a brit neo-prog legenda, az Arena muzsikusaival dolgozott együtt, most viszont már inkább szűkebb pátriájára, a német prog szcénára szorítkozott toborzó tevékenysége. Arno Menses (Sieges Even, Subsignal) pl. három nótában énekel, köztük a csatolt klipes "Blackened"-ben, a többi dalban Erik EZ Blomkvist (Dreamscape) tölti be a frontember szerepét.

Nekem több szempontból is jobban tetszik a Blind Ego munkássága, mint az RPWL, ami sokszor tűnik egy csöppet modorosnak, mesterkéltnek, sőt, vontatottnak, és gyanítom, hogy ezért nem Wallner, hanem inkább Yogi Lang énekes a felelős. Ugyanakkor el kell ismerjem, a Blind Ego pedig kevesebb önálló arculattal rendelkezik, a szólókat nem számítva elég "blend" a végeredmény. Tudom, hogy megint a blőd kategóriát súrolom a megjegyzéssel, de a Menses-szel folytatott új keletű együttműködés kapcsán az jutott eszembe, milyen jó lenne, ha Wallner otthonra találna a Subsignalban, ahol viszont nagyon elkelne egy ilyen technikás, keményebb stílusú szólógitáros.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika