Kiadó:
GrundRecords Kft.

Honlap:
www.pmobil.hu

A bonobók konfliktusaikat nem agresszíven, hanem szexszel oldják fel. (Forrás: Wikipédia). A Majmok bolygója óta sejtettem, hogy a csimpánzok néha többre képesek, mint az ember – a bonobók például a konfliktus-kezelésben. Mert gondoljátok csak el, ha Trump és Kim Dzsongun nem rakétás erőfitogtatással, hanem a bonobókhoz hasonló módon bizonyítaná be, ki a legény a gáton... Mennyivel emberibb (bonobóbb) is lenne a világ, ha az erőszakot a szex váltaná fel – de maradjon ez addig állati utópia.

A P. Mobil új, klasszikus időbeosztású LP-jének nyitódala azonban inkább a jelenlegi Facebook generációt ostorozza a metaforával – kérdés, hogy ezt most dicséretnek, vagy iróniának tartsuk, bár meg kell mondani, minden generáció hajlamosabb saját magát a a fiatalabbakénál feljebb helyezni, mind morális, mind fizikai értelemben, pedig a mi nemzedékünk mit hagy rá a jelenlegi Y generációra? Nézzünk kicsit magunkba, és keressük csak meg, hol rontottuk el... !? De vissza lemezhez! A hét szerzeményt magába foglaló "Csoda történt" kissé váratlanul ért, de ez lehet, hogy az én tájékozatlanságom eredménye, és helyesebb lenne az együttes honlapját vagy Facebook-ját többet tanulmányoznom – ez utóbbi esetében remélem, nem válok majommá.

A dalok pedig zeneileg egyenes vonalú folytatásai a legutóbbi nagylemeznek, talán kevésbé komorabb módon, és az irónia, valamint a csapat szövegi világában mindig is nagy szerepet kapó magyarság-tudat előtérbe hozásával. Nincs mit csodálkozni ezen, hiszen egyrészt Schuster Lóránt egészsége szerencsére helyreállni látszik, másrészt a lemezt alkotó csapat felállása nem változott. Ebből fakadóan aztán ugyanúgy megkapjuk azokat a blues rockból származó ős groove-okat, Hammond-dallamokat és megszokott húzású refréneket, melyek jellemzik a csapatot, bár mintha csipetnyivel líraibb, esetleg dallamosabb lenne az összkép, mint elődje esetében. A "Csoda történt" gyönyörű hitvallása – zeneileg – engem a "Mobileum" egyik bónusz dalára, az "Anyaszív"-re emlékeztet, a "Mivel szeretnél" blues-alapú lassúja egy érzelmileg fokozatosan építkező Mobil arche-típus, de a "Ne Féljetek, nem megyünk haza" is a maga visszafojtott indulatával az "Újra kezdeném", vagy a "Csillag leszel" bensőséges világát tükrözi. (Bár a megzenésített vers a 2004. december 5-i népszavazás utáni keserű érzések lírai lenyomata, sajnos mai, aktuálpolitikai értelemben is lehet áthallása, még ha nem is annyira konkrétan – csak éppen nem a határon túli, hanem a kivándorló magyarok szemüvegén keresztül.)

Jóllehet, szinte minden dal sláger lehet a koncertprogramokban – a "Bonobó" már az is – nekem legjobban mégis a "Hello, hogy vagy" tetszik, ami a maga vokáljaival a korai Hobót juttatja eszembe, ősriffje pedig talán a The Doorst, annak elvontsága nélkül. A zenészek jól teljesítenek, de Sárvári Vilmos nem Bencsik kaliberű gitáros – még szerencse, hogy itt a lényeg az összképen van, ami jelen esetben igencsak pozitív.

Örülök, hogy a csapat töretlenül járja – amúgy örökmozgóként – az általa kijelölt utat, sőt, a "Csoda történt" a líraibb megközelítéssel sokkal közelebb is került hozzám, mint a "Farkasok völgye Kárpát-medence" – és a rosszmájú kollégákat megelőzve nem a szex miatt, hiába, csak nem tudok majommá (bár egyesek szerint néha úgy viselkedem) válni,  és ez most nem biztos, hogy emberi létezésem dicsérete.

Garael

Mentés

Mentés