Kaipa: Children Of The Sounds (2017)
Kiadó:
InsideOut
Honlapok:
www.kaipa.info
facebook.com/Kaipa.music
A Kaipa rendszeres vendég itt nálunk, és nem csak a kritikai rovatban, hanem a toplistáinkon is. Most is a régi ismerősök, elkötelezett rajongók izgalmával vártam az új lemezt, pedig meg kell valljam, hogy a rengeteg hallgatás után az albumok kezdtek egybefolyni, és a végén már alig-alig tudtam melyiket hallgatom éppen, hol végződött az egyik és kezdődött el a másik. Szerencsére annyira "szélessávú" a csapat zeneisége, hogy a fix hangzás és a kiforrott stílus szempontjából viszonylag szűkre szabott keretek sem idegesítenek. Legföljebb pihentetem a dalokat kicsit.
Az ég világon semmi sem változott az együttes háza táján, ugyanazok a muzsikusok, ugyanazzal a sounddal, ugyanolyan nótákat játszanak: most is csak öt szerzemény fért föl a kb. egy óra hosszú lemezre. Ki lehet számolni, csak kettő van (éppen hogy) 10 perc alatt! Jelenlegi kedvenceim: a leghosszabb, legepikusabb hangvételű "On The Edge Of New Horizons" (17:10), valamint a legrövidebb, legvidámabb hangulatú "The Shadowy Sunlight" (6:57); ez azonban még változhat, mert a "What's Behind The Fields" végén a gitárszóló egyszerűen nem evilági!!!
Bár ebben a közel fél évszázados formációban nagyjából és lényegében minden a zenei agytrösztről, Hans Ludin billentyűs-énekes-zeneszerzőről szól, kénytelen vagyok beismerni, hogy nekem mégis Per Nilsson miatt annyira ütős az egész. Ez a faszi (azon túl, hogy a Mensa International tagja, azaz, valódi IQ bajnok) bármilyen stílushoz nyúl, kivételes gitárjátékával érdemben járul hozzá a végeredményhez: legyen szó a saját bandájáról, a Scar Symmetryről, a progresszív folk-rockot képviselő Kaipáról, vagy a pár napja recenzált heavy powert játszó Nocturnal Ritesról.
A perzselő nyári hónapok terméketlensége után most ősszel szinte özönlenek a jobbnál-jobb megjelenések. Az új Kaipa borítékolhatóan a toplistaesélyes kategóriában landolt, még akkor is, ha néha kezd kissé kiismerhetővé, kiszámíthatóvá válni.
Tartuffe
