Honlap:
facebook.com/katalina.gonzalez.752

Teljesen random módon találkoztam a művésznő egyik, amúgy nem túl jó minőségű koncertfelvételével, ami volt annyira tetszetős, hogy rákeressek és némi kutató munkát folytassak. Kolumbiai születésű hölgyikéről lenne szó, aki egyébként van annyira elbűvölő, hogy megérje a Budapest-Bogota charter retúrjegyet. Legnagyobb fájdalmamra büdzsékímélő, fapados járatok nem indulnak az említett desztináció felé, így a személyes szigorúan gitáros konzultációról le kell, hogy maradjak még egy darabig (pedig az a vörös, hullámos haj…). Túlnyomórészt a latin gyökerekhez hűen, jazzes, fúziós, helyenként funkys dalokat szolgál fel Katalina, aztán időnként próbálkozik rockos villantásokkal is. Nem egyszemélyes produkcióval állunk szemben, totál profi zenekar támogatja a művésznőt, akikkel intenzíven koncerteznek, turnéznak, szerte a nagyvilágban.

Az album legnagyobb örömömre, a jelenkori  'EP-s' trendeknek ellentmondva 11 dallal, klasszikus hosszban látott napvilágot. A "Nebuloso2 funkys groove-jai azonnal beszippantják az embert, jó kis kezdés. Mind a ritmus, mind a szólógitár játék tetszetős, a hangszerelés a Hammond orgonával szuperül működik, és szintén telitalálat a tiszta és torz szólógitárok kontrasztja. Ezen a ponton meg is nyugtattam magam, hogy a 10 dolláros vételár jó helyre került.

A "Confusion" magasabb fokozatra kapcsol komplexitásban, vérbeli jazz-rock fúzió, ami szerény véleményem szerint van annyira jó, hogy sokkal nevesebb művészek is felvállalják. Érdekes harmóniamenetek, változatos hangulatú szekciók és kiállások színesítik a szerzeményt. Külön kiemelem a billentyűst, aki minden dalban a legjobban működő hangszínt használja, óriási extrát ad az összhatáshoz, Katalina főszólója pedig instant libabőr, azzal a sírós gitár tónussal. Az egyik, ha nem a legjobb dal, amit a szerzőnő bemutat nekünk.   

"Kozmikus Utazásra" indulunk, amolyan 'Holdsworth light' utánérzésű kirándulás ez. A minőség egy pillanatra sem csökken, ismét nagyon egyben van az egész szerzemény. "Leve", magyarítva könnyed, pontosan olyan, mint a címe. Egyébként ez volt az a dal, ami felkeltette az anyag iránt az érdeklődésemet: smooth jazz alapok, picit harapósabb szóló hangszínnel, szépséges legato és tapping témák, a művésznő finom ujjacskái megint magasra rakják a lécet. Remek alapot szolgáltathat ez a kompozíció különféle "társasjátékokhoz"; én már rápróbáltam, bátran ajánlom mindenkinek.

"86": standard rock sablonok, standard rock szóló elemek, nincs vele gond, de nekem az első négy dal után kilóg némileg, és azt az extrát sem érzem, ami eddig meg volt. Szerencsémre azonnal visszaugrunk a fúzió világába, a "Sin Tregua" nyitó tapping témája, de tulajdonképpen az egész dal játékossága Greg Howe munkásságát idézi. Ismerős akkorddal nyit a "Vörös Sivatag", a helyes megfejtők között értékes  ajándékcsomagot sorsol ki a Dionysos stábja (közjegyző jelenléte nem várható). Tulajdonképpen egy loop harmóniakörre szólózik Katalina elég ízesen, nem a komplexitásról, hanem az atmoszféráról szól a 'költemény'.

Próbáltam felkutatni a soron következő dal címének, az "Y ya no se"-nek a  jelentését, de sajnos nem jártam sikerrel. Hangulatban az első és négyes tétel köszön vissza, nincsen túlgondolva egyáltalán, de nagyon jó hallgatni. Ismét egy találó elnevezés, a "Magányos lélek" egy merengő hangulatú, megfogó dallamokkal operáló ballada, ilyet is tud Gonzalez kisasszony. A továbbiakban még szerepel két szerzemény, előbbi számomra teljesen érdektelen, a legutolsó pedig a progresszív rockos, vagy talán már metált súroló riffelésével némileg stílusidegennek hat a hölgytől. Azt viszont megjegyezném, hogy a "Kaos" közepén a teljes kiállás utáni záró szekció zseniális, hogy miért kellett ezt a két egymástól teljesen független témát egy dalba sűríteni, érthetetlen...

Szumma szummárum: egy nagyon-nagyon jó és élvezetes anyag, egy totálisan ismeretlen szerzőtől. Micsoda kincsek rejtőznek a mélyben, elképesztő!

Jack Rose

Mentés

Mentés