Kiadó:
Studio Luna Azul

Honlap:
facebook.com/ecjf.krj

Aki kényszeres, az kényszeres... márpedig én az vagyok. Nincs megállás, itt egy újabb zseniális japán kishölgy, név szerint Kanade Sato, aki totálisan elkápráztatott tehetségével! Annak idején úgy ismertem meg, hogy Senri Kawaguchira keresgélve a YouTube-on, a böngésző rendszeresen földobott egy másik japán csodagyereket is, aki Senrinél ugyan valamivel fiatalabb (2002-ben született), de hasonló képességekkel áldotta meg a Teremtő. A kis Kanade mindössze három évesen, amatőr dobos édesapja hatására kezdte el püfölni a bőröket, és hamar kiderült, hogy istenáldotta őstehetség, Az ide beillesztett kis videón pl. 10 évesen vív hangszerpárbajt a nála öt évvel idősebb Senri Kawaguchival, és nem marad el sokkal az akkor már befutott, világhírű jazzistákkal muzsikáló ellenfelétől!

Nagyjából azóta keresem, hogy jelent-e meg olyan lemez, ahol Kanade játszik, és csak nemrég leltem rá egy tavalyi albumra, az Ear Candy Jazz Factory bemutatkozó lemezére, amelynek fölvételein a kis zseni még csak 14 éves volt. A "Tangerine Peel Jam" az együttes bemutatkozó lemeze, és bár alapvetően nekem kicsit szoftos (inkább a smoth jazz kategóriába tartozik), Kanade miatt nagyon sokszor meghallgattam. Azért le kell szögezzem, hogy ez  jóval több a Kenny G-féle ún. fölvonó-muzsikától, s ez nem utolsósorban épp Kanade játékának érdeme. Sajnos a lemez csak hat számot tartalmaz kevesebb, mint 40 perc játékidővel.

Az Ear Candy Jazz Factory egyébként Rei Narita, hires japán zeneszerző/zongorista/producer projektje, viszont már csak azért is érdemes rá odafigyelni, mert Kanade Sato mellett egy másik kiemelkedően thetséges fiatal hölgy is muzsikál rajta. A bőgőt az a Sakurai Naoko kezeli, akit annak idején hazájában szintén csodagyerekként ünnepeltek (azért nekünk is van ám egy Muck Évink!!!). Egy szó mint száz, zenei szempontból full internacionalista vagyok (némi elfogultsággal a japánok irányában), plusz mostanában már – most veszek nagy levegőt! – "feminista" is. A nők itt is megmutatják, hogy mindenre képesek, amire a férfiak, bár egy-két jeles kivétellel metál együttesekben továbbra se kedvelem őket a mikrofon mögött. Ez gáz?

Tartuffe