Kiadó:
Loma Vista Recording

Honlap:
www.ghost-official.com

A gonosz itt van és egyre populárisabb módon osztogatja csapásait az arra érdemesekre: ebből is világosan látszik, hogy az emberiségre – illetve a rockerek bizonyos részére – nem a black és egyéb sátánista hordák jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem a fogós melódiákat a csábítás eszközeként felhasználó marketing gépezet, ami jelenleg  egy Tobias Forge nevű zenészben, és állandóan változó – egyébként szabadon cserélhető bérzenészekből álló – bandájában öltött testet.

Bár sokan egy jól kitalált blöffnek gondolják a dolgot, az azonban elgondolkodtató, hogy a válaszreakció nem minden esetben az elutasítás, vagyis vannak, akik felismerve a szélhámosságot, akarva is bedőlnek a trükknek – mi ez, ha nem a végítélet egyik előjele: a dallamok és a popularitás csíráját eddig mereven elutasító – és azt kvázi a zenei ízlés felsőbbrendűségével azonosító – szigorú kaszt tagjai most egymásra kacsintva emelik pajzsra a tulajdonképpeni zsinórmértékkel mért hatásvadászatot – ebből is látszik, hogy az ördöggel szemben mindig résen kell lenni, hiszen ott támad, ahol nem is várnánk.

Mert nem nevetséges, hogy a dallamok iránti látens igény az ironikus "pokoli szövegeket" (az irónia egyébként is gyakran a gonosz eszköze – lásd: gyilkos humorú szatírák) feloldozásként használva pont egy ilyen csapatnál tör ki, hogy ahol a vezéregyéniségnek, elismerem, van némi érzéke a ragadós dallamok kidolgozásához, ám közelében sincs a dallamközpontú stílus-mesterek tehetségéhez; már ha nem a marketingről és imázs-teremtésről beszélünk. Mert abból aztán vagy neki, vagy a mögötte álló kreatív csapatnak igenis bőven van, és ha rá tudtak érezni, hogy amennyiben az apokaliptikus szövegeket megfelelő megjelentetési formába csomagolják, akár AOR/pop keretek között is sikert lehet elérni egy eddig megközelíthetetlennek vélt rétegnél is. (Bár szerintem az okkult rock és egyéb szélsőséges metal-stílusok rajongói bázisa kereskedelmi értelemben túl kicsi ahhoz, hogy behozzák a reklámok költségét…).

A Ghost tehát jött, látott és győzött, és olvasgatva a zenei fórumokat, számomra kissé érthetetlen – ugyanakkor nagyon is érthető módon – aratott sikert olyan eszközökkel, melyeket már oly sokan felhasználtak, igaz, nem ilyen párosításban és csoportosításban. Okkult, sátán-imádó, szatirikus szövegek? Maszk mögé bújtatott zenészek? Ellentmondásos nyilatkozatok? A zenekar vezetőjének peres ügyei a többiekkel szemben? Pop-sablonok gitárba merevítése? Mindenkinek ismerősek ezek a panelek, ennek ellenére sikerült beetetni az erre hajlamos embereket, akik ráadásul, mint írtam, tudják, hogy az egész mire megy ki – és mégis. Ugyanakkor meg tudom őket érteni: itt van az a színtér, ahol végre "büntetlenül" lehet élvezni a dallamokat, csápolni, mint a punkok Korda György koncertjén, az egészet úgyis zárójelbe rakjuk – pedig nem, mert tényleg élvezzük, ahogy a gagyi műsort élvezi a kisember, aki boldogan ismer rá a mélység feneketlenségére, arra azonban csak részben, hogy manipulálják. (A markáns atmoszféra-teremtés képességét nem vitatom a bandától, de hát most gonoszkodunk vagy bulizunk? Esetleg bulizva gonoszkodunk?)

Én pusztán egyet sajnálok: míg Forge-nak sikerült az ügyes ötlettel – legyen az sajátja, vagy másé – a figyelmet magára fordítani, addig a sokkal tehetségesebb AOR bandák tucatjai véreznek el az érdektelenség hiányában, ami felveti bennem a következő kérdést: tényleg ennyit számít a csomagolás? De ezt talán csak az ördög tudja.

Garael