Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.kingcompanyband.com
facebook.com/kingcompanyofficial

A finn King Company a Frontiers kiadó New Bread nevet viselő "istállójába" tartozik, ahol – legalábbis a cég promo-szövege szerint – a hard rock és metál jövőjét jelentő fiatal bandák tömörülnek. Nos, a King Company-t a legnagyobb jóindulattal sem nevezném fiatal bandának, mert ugyan csak pár éve alakultak meg, javarészt öreg rókákból verbuválta őket az együttes vezéregyénisége, Mirka Rantanen dobos. Olyan muzsikusok dolgoznak itt, akiket Rantanen ma már veteránnak mondható (vagy már régen föloszlott) csapatokból szedett össze, pl. TunnelVision, Kiuas, Thunderstone, Northern Kings, Warmen.

A "fiatal" formáció első lemezéről 2016-ban visszafogott lelkességgel nyilatkoztam, kihangsúlyozva, hogy nem minden zenész teljesítményével vagyok elégedett – no, nem a hangszeres tudás hiánya, hanem éppen annak indokolatlan leszabályozása miatt –, és hogy a példaképekként emlegetett elődök, pl. a Deep Purple, Whitesnake blues-alapú, fílinges rock n' rollját maximum csak nyomokban vélem fölfedezni.

Az új album megkomponálását és fölvételeit nagyban akadályozta, hogy az eredeti énekesük, Pasi Rantanen – aki miatt tavalyelőtt egyáltalán bizalmat szavaztam nekik – komoly hangszálproblémákkal küzd. Mivel Pasi Rantanen nem akarta hátráltatni a munkálatokat, maga ajánlotta, hogy a csapat egy másik énekessel folytassa. A helyére találtak egy olasz-argentín csákót, bizonyos Leonard F. Guillant, akinek viszont fele annyira sem karakteres a hangja, mint az általam nagyra becsült elődjéé.

Ennek ellenére alapvetően nem is az énekkel van bajom, hanem a dalokkal. Ez most olyan fáradtra és jellegtelenre sikerült, hogy többször is majdnem belealudtam a lemezhallgatásba. A debüt sem ültetett seggre, de ott erősebbnek éreztem a nótákat, és Pasi Rantanen simán el tudta adni a dolgot. Most ellenben hiába igyekszik az új srác; minden dicséretes törekvése ellenére sem lehet homokra házat építeni. A belinkelt videóhoz fűzött egyik találó kommentet idézve: "No Pasi, No King".

Sajnos a "Szívek királynője" most inkább csak egy lerottyant trampli, aki után legföljebb a sarki becsületsüllyesztő májzsugoros trolljai fordulnak meg. Kár, hogy megint varjúnak kell lennem: Kár, kár...

Tartuffe