Kiadó:
Eagle Records

Honlapok:
www.thedoobiebrothers.com
facebook.com/thedoobiebrothers

A legutóbbi Doobie Brothers recenziómban megjegyeztem, hogy max. 5-6 kattintást fog kapni a cikk, de nem érdekel, mert ez a nálunk vajmi kevéssé ismert, de Amerikában köztiszteletnek örvendő formáció – tisztán zenei alapon – megérdemli, hogy emléket állítsunk nekik. Nos, a számláló szerint a bejegyzés eddig 25 "találatot" kapott. Ezzel együtt tudok élni... még akkor is, ha ebből min. kettő a sajátom. A lényeg, hogy némileg kalandos úton, de végre megérkezett hozzám a banda 2010-es albuma (sorban a 13.), amelyet egy hosszú, 10 éves kihagyás után adtak ki, és azóta is az utolsó a stúdióalbumok között (azóta csak egy kiváló, teljesen újravett gyűjteményes lemez jött ki tőlük).

A dalszerzést most is a Johnston-Simmons páros vállalta magára, egyedül a "Delta Devil Dog" című japán bónusz nótát jegyzi a harmadik gitáros, John McFee. Az album producere a "jól bejáratott" Ted Templeman volt, s ennek megfelelően a hangzás egyszerűen tökéletes. A lemezen hallható muzsika egyáltalán nem öreguras (pl. a tempókban, hangulatokban), inkább csak rutinos; azaz, ordít róla, hogy itt olyan zenészek játszanak, akik mögött 40 éves élvonalbeli gyakorlat áll.

A dalszerző páros most kevésbé "fúziós" oldalát mutatja, a szokásos stíluskavalkád helyett egy nagyon korrekt, country hangulattal megáldott southern rock albumot kapunk. Azért akad néhány kikacsintás a koncepcióból: érdekes vállalás a karrierjük legelső kislemezes nótájának, a "Nobody"-nak (ön)földolgozása; a smoth jazzes "Don't Say Goodbye"-ban föltűnik a régi harcostárs, Michael McDonald; valamint egy country ballada erejéig vendégszerepel Willie Nelson is. Személyes kedvenceim azonban a régi időket briliánsan megidéző, (érthetetlen módon) csak bónuszként elérhető "New York Dream", illetve a Santana-féle latin rock táncdal, az "Old Juarez", ami ha a mexikói gitáros legendás "Supernatural" albumán jelenik meg, akkor a "Smooth"-hoz hasonlóan garantáltan a rádiók kedvencévé válik.

Az általam megvásárolt példány (nem tudom, hogy ez mindegyikre jellemző-e) tartalmaz egy meglepi DVD-t is, amelyen a "Nobody" videoklipje és egy 30 perces dokumentumfilm található az együttes karrierjéről és a "World Gone Crazy" fölvételének munkálatairól. A dokumentumfilmhez képest sokkal teljesebb és részletesebb a nem régen recenzált 3DVDs kiadvány második lemeze.

Tartuffe