Honlapok:
facebook.com/fractalcypher
fractalcypher.bandcamp.com

A Ktulu-hímtagja fedőnevű ügyeletes megmondó-embert figyelmeztetem előre (ha még olvas minket egyáltalán), hogy öntömjénezés következik. A montréali (Quebec) proggereket ugyanis mi fedeztük föl itthon, róluk (is) mi írtunk először, sőt még az sem kizárt, hogy egyedüliként (kivéve természetesen a partner oldalakat). És tettük ezt egészséges küldetéstudattal, valamint a büszkeség ártalmatlan érzéseivel, bántó szándék és kirekesztő hangvétel nélkül. Egy bölcs embertől olvastam egyszer, hogy elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy kertelés nélkül kifejtsük az álláspontunkat, de egyúttal elég alázatosnak ahhoz, hogy beismerjük, amikor tévedtünk. Ha valaki be tudja bizonyítani, hogy baromságot írtam, készséggel és nyilvánosan megkövetem.

A "The Human Paradox" című ígéretes bemutatkozás után úgy tűnik, ezek a francia-kanadai muzsikusok is föladták a kiadóknál való fárasztó és eredménytelen kilincselést, és belenyugodtak abba, hogy saját finanszírozással pár számos EP-ket posztolnak a különböző (fizetős) zenemegosztó oldalakon. A "Prelude"-öt elvileg minialbumként emlegetik, valójában egy négy számos EP-ről van szó, ami a maga közel 35 percével a bakelit-korszakban simán elment volna akár LP-nek is. A dalszövegek egy sci-fi ihletésű témára vannak fölfűzve és azt a kérdést járják körül, hogy az emberiségen kívül létezhet-e a világegyetemben másik civilizáció.

Az új anyag nekem most valamivel dallamosabbnak tűnik elődjénél, bár az óvatosan adagolt thrash és djent elemek nem tűntek el nyomtalanul. Hiába no, ez vérbeli modern prog metál, amely kicsit nyitottabban, fiatalosabban kezeli az utolsó két évtizedben megjelent vagy divatossá vált műfaji sajátosságokat. Egyetlen kifogásom, hogy stílusában elég csapongó ez a négy tételből álló dalcsokor. A "Coming Back To Life" úgy tökéletes, ahogy van, de a datált, csilingelő szinthangszínnel indító, hard rockos "The Grandeur Of It All" nekem minimum furcsa. Szerencsére a "From The Above And To The Stars" zúzdája minden egyes alkalommal helyreállítja a kibillent lelki egyensúlyomat.

Szerintem ez a megjelenés is arról árulkodik, hogy a lelkes, ám csapongó tehetségnek (akármilyen kiemelkedő) szüksége van egy szakavatott, külső, produceri fülre, ami az eltévesztett arányokat helyreteszi és a nyers kreatív erőket megfelelő irányba terelgeti. Sajnos a zeneipar állapota ma olyan, hogy erre a Fractal Cypher – tagadhatatlan és átlagon fölüli képességei ellenére – nem nagyon számíthat. Szerencsére azért valahogy csak utat találnak pár olyan fanatikushoz, aki órákig, napokig hajlandó kukázni a szájbertérben, mint ahogy azokhoz is, akik lényegében "underground" blogokat böngésznek újabb és újabb zenei élmények után sóvárogva.

Tartuffe