A.C.T: Rebirth EP (2019)

y_228.jpg

Kiadó:
Actworld/Marquee Records

Honlapok:
www.actworld.se
facebook.com/acttheband

Erre bizony öt szörnyen hosszú évet kell várni, plusz azt a pár hetet, amíg brutális, irreális áron fizikai valóságában is megérkezik. Addig meg kell elégednem a digitális változattal (bár ez manapság a legtöbb embernek épp elég). Ezek a sajnálatosan kevéssé ismert malmöi proggerek valószínűleg fölismerték, hogy illetlenség maroknyi rajongótáborukat tovább várakoztatni, és – hozzájuk képest formabontó módon – egy 22 perces EP-vel gondolták enyhíteni az elvonási tüneteket. Nincs is ezzel az elképzeléssel semmi baj, azt kivéve, hogy ez a 22 perc fájdalmasan gyorsan lepörög, nem kis hiányérzetet hagyva a kiéhezett közönségben. De ne legyünk telhetetlenek!

A csapat káprázatosan fölkészült zenészekből áll, jóllehet a skandináv progresszív rock/metál szcénával kapcsolatosan kiterjedt ismeretekkel rendelkező, szakértő zenekedvelők előtt legföljebb Thomas Lejon dobos neve ismerős, aki a hosszú ideje inaktív Andromeda zseniális ütőse. Az A.C.T kezdettől fogva kiváló arányérzékkel keveri a klasszikus prog-rock stílusjegyeket a Queen-szerű "zsíros" kórusokkal és a színházi jellegű, már-már komédiás hangulatokkal.

A "Rebirth" a szó szoros értelemben nem jelent újjászületést, hiszen nem érezték úgy, hogy radikális változtatásokkal újra ki kellene találniuk magukat, talán két dologban jelent újdonságot ez az EP: úgy érzem, most még a korábbiaknál is rockosabbak (hallga' pl. lemezt záró "A Broken Trust"-ot!), illetve a beszédes című "Digital Affair"-ben megjelennek határozottan elektronikus hatások (amúgy Haken módra) – bár föltételezem, hogy ez leginkább a koncepcióra és nem valamiféle zenei fazonigazításra vezethető vissza.

Rövidsége ellenére ez az 5 számos anyag nekem sokkal tartalmasabbnak, frissebbnek, invenciózusabbnak tűnik, mint pl. a tavalyi, svéd progresszív elitből verbuvált The Sea Within vontatott, unalomba fúló művészieskedése. Ezt már a 2016-os A.C.T DVD-vel kapcsolatban is megjegyeztem: van ebben a formációban valami lebilincselő, játékos muzikalitás, valami megfoghatatlan zenei humorérzék. Nagyszerű visszatérés, bár hosszabb ideig tartana (that's what she said! :))

Tartuffe

Címkék: lemezkritika