Kiadó:
Threshold Records

Ritchie Blackmore nem volt (van, lesz) egyszerű figura, de a rockgitározás forradalmasításán túl azt sem veheti el tőle senki, hogy nagyszerű füllel ismerte föl a tehetséges frontembereket, és csábította el őket más bandáktól: Ian Gillant az Episode Sixből, Ronnie James Diot az Elfből, Glenn Hughest a Trapeze-ból... És már el is érkeztünk egy újabb kevéssé ismert brit együtteshez, akik kiemelkedő teljesítményük okán sokkal több hírnevet, sikert érdemeltek volna. Glenn Hughes impresszív munkásságával kapcsolatban sokszor fölmerül a Trapeze neve, mint amely a zseniális rock-torok szárnybontogatásának volt első terepe, de a muzsikájukat bizony nagyon kevesen ismerik.

Mielőtt azonban a zenéjükről szó esne, mindenképpen meg kell emlékeznünk arról, hogy a Trapeze nem csak Hughes miatt érdekes, hiszen itt az a Dave Holland dobolt, aki azután a Judas Priest klasszikus lemezeivel vált igazán ismertté, valamint az a Mel Galley gitározott, aki később csatlakozott a Whitesnake-hez, és társszerzője volt az idén 35. évfordulóját ünneplő "Slide It In" (1984) hatalmas slágereinek (pl. Gambler, Love Ain't No Stranger, All Or Nothing).

Ez a kiváló csapat alkotta meg a "Medusa" című albumot, mely a formáció második lemeze volt (Terry Rowley billentyűs távozása után immár trióvá soványodva). A legfeketébb hangú fehér énekes, az erős blues-funkos hatások egészen egyedi hangzást kölcsönöztek a híresen feszes ritmusszekciót fölvonultató együttesnek. Talán nem is olyan nagy meglepetés, hogy a Trapeze nem is annyira Európában, hanem Amerikában, közelebbről az USA déli államaiban aratta leghangosabb sikereit.

A "Medusa"-t hallgatva senki sem csodálkozhat azon, hogy a nyughatatlan Blackmore a Deep Purple második fölállásának széthullása után mindent megtett, hogy Hughes-t leigazolhassa, hiszen (Coverdale mellé) kellett neki egy bazi jó énekes, egy dögös stílusáról ismert bőgős, egy tehetséges dalszerző, és nem utolsósorban egy színpadra termett, seggig érő rőzsét lobogtató Adonisz. Hihetetlen izgalmas időszaka (axiális periódusa) volt a '70-es évek a rockzenének, ezért érdemes szemezgetni retrospektív jelleggel még az olyan bandák lemezeiből is, akikre ma már alig emlékszünk.

Tartuffe