ABBA: Live At Wembley Arena '79 (2014)

81eedtuuj6l_sy355.jpg

Az utolsó CD boltok egyikében akadtam rá erre a lemezre. Megmondom a frankót, fogalmam sem volt arról, hogy az ABBA adott ki koncertlemezt, de ha már így belebotlottam, nem volt kérdés, hogy megveszem. Aki egy kicsit is jártas a kortárs zene világában, az tudja, hogy a hetvenes években egy koncert a legritkább esetben szólt arról, hogy a lemezváltozatban megismert dalt vérprofin, de hangról-hangra eljátssza a csapat, oszt jónapot! Ugyanis ma jobbára ez történik a koncertszínpadokon, ezért lehet a legkevésbé izgalomba jönni egy-egy koncert CD megjelenése kapcsán. A DVD esetében kicsit jobb a helyzet, a mai profi kamerák jó esetben szinte behozzák a szobába a látványt és koncertélményt.

Azt tehát pontosan tudtam, hogy egy '79-es koncert, ahol a zenekar ikonikus négy tagja számos muzsikussal kiegészülve adja elő a legnagyobb slágereket, nem lehet ugyanaz, mint a lemezváltozat, márpedig akkor mindezt hallani kell! (No, nem mintha a stúdióváltozatokkal bármi baj is lenne...) Azt kell mondjam, hogy a végeredmény minden előzetes várakozásomat felülmúlta. Arra azért számítottam, hogy élőben "rockosabban" szólalnak meg a dalok, de arra semmiképpen nem, hogy pl. az "Eagle" kiegészül egy hosszú gitárszólóval a végén, és ez még nem minden, ugyanis a "Does Your Mother Know"-ban még ezt is megfejelik, a két szólógitáros ugyanis egyenesen gitárpárbajt vív, ha hiszitek, ha nem! De ez csak egy kiragadott, bár nekünk itt különösen ínyenc pillanat, összességében elmondható, hogy a 25 dalból az egyetlen a "Dancing Queen" volt az, amelyben nem tapasztaltam érzékelhető elmozdulást a megismert stúdióváltozathoz képest, a többi örökzöld mind kapott valami – sokszor nem hivalkodó, de lényeges – hangszeres és/vagy vokális pluszt, persze úgy, hogy az eredeti értékükből semmit el nem vett.

Azt már sokszor beszéltük Tartuffe cimborával, hogy a hetvenes évek lélegző, érthető megszólalása egy lapon sem említhető a '80-as évek kompresszált, digitális, végletekig visszhangosított, szörnyűséges hangképével. Ez a kijelentés itt halmozottan igaz. Bár a kezemben tartott lemez 2004-ben jelent meg, tehát valamit biztos javítottak az eredeti hangzáson, de ezzel együtt hallatszik, hogy a zenekar ott és akkor is jól megszólaló, az utolsó hangig begyakorolt műsort tolt, hibátlan és fölényes profizmussal, zseniális kísérő zenészekkel.

Ha van zenekar és koncert, amit egy zenerajongónak ismerni kell, akkor ez kétség kívül az. KÖTELEZŐ!

Túrisas

Címkék: lemezkritika