Kiadó:
GrundRecords

Honlap:
www.pmobil.hu

A P. Mobil feldolgozás-albumot készített. Na és, akkor mi van? Erre a kérdésre persze a gonosz lelkek felkiálthatnak, hogy ez eddig is így volt, hiszen a korai lemezeken megtalálhatók az akkori elérhető, nyugati rock csapatok "lábnyomai", de mivel mi nem vagyunk a bulvár félhazugságos részei, örömmel fogadjuk az új lemez ismerős/átdolgozott szerzeményeit.

Ez az öröm pedig csak akkor lenne a Krakatau vulkán kitörésénél erősebb, ha a lemez első felét nem hallottam volna már ilyen-olyan koncert kiadványokon, esetleg bónuszként elpottyantva, ráadásul a két népdal – "Csitári hegyek alatt, Fellegajtó nyitogató" – feldolgozásának nem nagyon látom ilyen formában az értelmét: bár az előadás szuggesztív és érzelemteljes, nem ad többet, mintha pusztán autentikus formában, népi hangszerekkel rögzítették volna. Feldolgozásnak ugyanis véleményem szerint akkor van értelme, ha az "aktus" ad valami pluszt, valami mást, esetleg újra értelmezi az eredeti jelentéstartalmat és kvázi önálló "entitássá" gyúrja át az eredeti nyersanyagot. S hogy miért is gondolom azt, hogy igazam van? Mert amit az együttes a lemez második felén művelt, az példaértékű minden tribute/cover csapat számára, és én sem tudok mit tenni, mint virtuálisan megemelni a kalapom elismerésem jeléül.

Babylon. Ikonikus dal, az Omega egyik legsikerültebb a space-rock látomása, ami már eredeti formájában sem áll távol a fémhívők nagyobb csoportjának ízlésétől. Mobiléknak azonban az sem volt elég, és egy csodálatos, Tony Martin időszakos Black Sabbath nótát faragtak Mecky-ék alapanyagából, olyan, Iommira jellemző riffel, amit minden "szombatista" imába foglalhat.

A csapat bátran merít a lehetőségekből, így aztán elsőre meghökkentő az Echo táncdalos választása. A "Gondolsz-e még rám" ugyanis bármely hatvanas évekbeli Táncdalfesztiválon elindulhatott volna, ráadásul győzelmi potenciállal, úgyhogy nagyon nem metal, amit annak idején Visszhangék összeédeskedtek. Ijedtségre azonban nincs ok, Lóriék ugyanis egy echte blues-rock "siratót" bűvészkedtek ki a geil énekdallamokból – ennél kevés ötletesebb módját ismerem a stílus preferenciába történő integrálásnak, bravó.

Azt mindig is tudtuk, hogy a csapat szereti a humort: nos, a poén kedvéért az Illés Kégli dalát kívül-belül átformálták, új szöveggel, és a kissé szigorúbb dallamvezetéshez illő dübörgő riffeléssel nevettetik meg az arra fogékony hallgatókat. A viccgyártásnak azonban nincs vége, hiszen a Metro "Mi fáj?" slágeréből Mobil-féle death(!) metalt faragnak, amit Lóri vitézül hörög végig, ráadásul röhögés nélkül, amiért minden elismerésem. (A másik két ős-feldolgozás, a "Ha én ló lehetnék", és a "Hol van már az ezüsttál?", melyek tulajdonképpen hasonló paródiák, Presser Gábor belegyezésének híjával nem kerülhettek fel a lemezre. Kár.)

A végére hagytam a TRB "Szabad Vér" című dalát, amelyben a csapat ügyesen fordítja vissza a dal központi riffjét, így aztán mi is felismerhetjük, hogy Tunyóék annak idején a Deep Purple "Perfect Strangers" című dalából vették az ihletet. (Ha ez az eredeti szerzeménynél nem tudatosult, Lóriék egyértelművé teszik a helyzetet.)

Nem igazán szeretem a feldolgozás albumokat, de ez most ütött, mint a Terminátor vasökle – a lemezborító ötletes, fiktív újságcikkekből összeollózott montázsa, amiből megtudhatjuk az újságírók véleményét is az albumról, önmagában jellemzi azt az attitűdöt, amit a Mobil a lemez második felében felvállalt: ezt a nagy fityiszt azonban mindenképpen ki kell egészíteni a hallgatók várható attitűdjével, ami meggyőződésem, hogy egy lelkesen tapsoló tenyérpár.

Garael