Kiadó:
AFM Records

Honlapok:
www.shakra.ch
facebook.com/ShakraBand

Nem először írom le, hogy azok közé tartozom, akik szerint nagyon kevés pótolhatatlan ember van. Van egy pár, de szerény véleményem szerint Mark Fox nem tartozik közéjük. Ahogy annak idején a Van Halent is jobban szerettem Sammy Hagarral, mint David Lee Roth-tal, úgy a Shakra is jobban tetszett John Prakesh-sel, mint Mark Foxszal, de ennek már nincs túl sok jelentősége, mert 2015-óta a banda újra az eredeti frontemberével dolgozik. A 2016-os "High Noon" nem is sikerült rosszul, még majdnem a Prakesh távozása miatt érzett mélabút is feledtette velem.

Viszont meggyőződésem, hogy egy évre rá a "Snakes & Ladders" túl korán érkezett. Azon még kotlaniuk kellett volna legalább egy évet, vagy úgy, ahogy van újrakezdeni a munkát, mert arra a lemezre bizony egy igen gyönge dalcsokor került. Így hát nem is baj, hogy a "Mad World"-re három évet gyúrtak, legalább volt idejük kiérlelni a témákat. A tény, hogy egy nem egészen 50 perces albumra 12 nóta fért föl, már jelzi, hogy itt nem bonyolult, végletekig csűrt-csavart progresszív opuszok sorakoznak, hanem egyszerű, hagyományos dalszerkezetek, direkt, vaskos riffek, szinte már AC/DC-s letisztultság...

A "Mad World" tipikus és kimondottan jó Shakra album lett kevés töltelékkel. Íme a töltelékek: "A Roll Of The Dice", "Fake News", na és a végén egy borzasztóan halovány líra, a "New Tomorrow". Phú, ez nagyon nem áll nekik jól! Végül ott van a "Turn The Light On", ami nem rossz dal, csak éppen az eleje túlságosan hasonlít a Scorpions "Rock You Like A Hurricane" című klasszikusára. A Shakra tehát megint jól teljesít, és mi ennek örülünk...

Tartuffe