Harem Scarem: Change The World (2020)

y_279.jpg

Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.haremscarem.net
facebook.com/harem.scarem.band

Hatalmas a kontraszt az ocsmány, baljóslatúan beborult, hideg és esős mai reggel, valamint a Harem Scarem napsütötte, szívmelengető, életigenlő muzsikája között. Most aligha tudnék olyan muzsikát elképzelni, ami a félhomályba burkolózó "irodám" hűvös magányában jobban esne, mint a kanadai hard rockerek legújabb dallambombája. Hatékonyabb ez egy játékosan pattogó, lobogó fényű kandalló tűznél.

Ha nem is a kedvenc stílusomban alkotnak, ha olykor kicsit csöpögős is a megközelítés, a Harem Scarem mindig is nagyon szimpatikus volt nekem, s ez különösen igaz a klasszikus "Mood Swings" (1993) album 20. évfordulója utáni második újjászületésükre. Én legalábbis így hívom ezt az időszakot, amikor végre visszataláltak eredeti hangjukhoz, sőt, talán túl is szárnyalták "hőskori" önmagukat. Rendszeresen (és nem teljesen ok nélkül) piszkálom a Frontiers kiadót, de abban azért nagy érdemük van, hogy biztos hátteret nyújtanak olyan előadóknak, akik ennek hiányában keservesen küszködtek, de ugyanennek birtokában képesek egyfajta másodvirágzásnak indulni.

Megannyiszor poénkodtam már lemezcímekkel, de most sem tudom kihagyni, a "Change The World" aligha fogja megváltoztatni a világot, arra azonban tökéletesen alkalmas, hogy vidám dallamaival, megkapó kórusaival, míves gitárszólóival gyógyítsa egy olyan rocker nyomott kedélyét, aki momentán nem depresszív, mollos dallamokat, agyontördelt ritmusokat és végletekig szétszaggatott gitár riffeket akar hallgatni (nem mintha azzal lenne bármi baj).

Akinek bejött a "Thirteen" (2014) és a "United" (2017), most sem fog csalódni. Ha jól emlékszem, az időközben megnagypapásodott Lesperance valahol azt nyilatkozta, hogy ez az album kicsit keményebb elődeinél. Ez talán túlzás, de szerencsére nincs túltolva a lírai hangulat, és a klipen csatolt "The Death Of Me" riffje a ragadós refrén ellenére mégis a gitárost igazolja kicsit. Ja, és az a gitárszóló! Klasszik Lesperance... nagyon komálom.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika