Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak




 

ws szines.jpg

Compass: Our Time On Earth (2020)

2020.04.24. 20:09 | Dionysos | Szólj hozzá!

y_290.jpg

Kiadó:
Escape Music

Honlap:
facebook.com/compassrockbanduk

Ez az átkozott járvány a zeneipart is jócskán megfektette. Április nem is szokott uborkaszezon lenni, most mégis alig-alig jelenik meg valami, ami pedig korábban erre a hónapra lett beígérve, többnyire késedelmet szenved a kialakult sajnálatos helyzet miatt. Ezekben az ínséges időkben lehet és kell leginkább "kukázni". Most egy olyan albumot bányásztam, ami ugyan az angol AOR világából érkezett, de maga inkább a progresszív rock/metál műfajba illeszkedik.

Történt ugyanis, hogy a brit melodikus rock második vagy harmadik vonalába tartozó Newman (idén márciusban jelent meg "Ignite" című lemezük az AOR Heaven kiadónál) névadója, Steve Newman elhatározta, hogy tesz egy kisebbfajta kirándulást a progresszív muzsikák irányába, és olyan zenekarok nyomdokaiba lép, mint a Rush, Saga, Marillion, Shadow Gallery. Most kivételesen nem ő énekelte föl a lemezt, az új stílushoz új hangot keresett, így lelt rá végül egy Ben Green nevű fiatal csákóra, akiről persze még életemben nem hallottam. Nincs rossz hangja a srácnak, jól is passzol ehhez a kifejezetten dallamos, de az átlagos AOR-nál jóval változatosabb muzsikához.

Szerintem nagyon hallatszik a végeredményen, hogy ez egy brit falka műve, van benne jócskán a szigetország neo-prog hagyományaiból, bár egyértelműen nem illeszthető bele ebbe a műfaji kategóriába. Egyrészt néha fémesebb (értsd: metálosabb) a hangzás, másrészt van ebben egy nagy adag amerikanizmus is, de főleg a kanadai fajtából. Engem leginkább Eric Ragno és Dan Reed egy nagyon régi és hasonló tőről fakadt projektjére, a Vox Tempusra emlékeztet (In the Eye Of Time, 2004). Csak az a gondom, hogy bár kétségkívül dallamos a dolog, nem elég dallamos, és bár tagadhatatlanul progos a fölfogás, nem elég progos a kivitelezés. Az az érzésem, hogy szegény Newman egyik széket sem akarta megülni igazán, így azután tomporával a földre esett. Azért akadnak itt elismerésre méltó pillanatok. Ahhoz elég jó, hogy az uborka ízét elvegye az ember szájából...

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr9715638792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.