Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak




 

ws szines.jpg

AlogiA: Semendria (2020)

2020.05.14. 20:49 | Dionysos | 4 komment

yyy_19.jpg

Kiadó:
Elevate

Honlap:
facebook.com/alogia.official

Kotta kolléga még 2014-ben írt egy lelkes recenziót a szerb AlogiA "Elegia Balcanica" című lemezéről. A stílust leginkább a neo-klasszikus prog metál címke alatt lehetne a gyűjteménybe iktatni, talán egy olyan megjegyzéssel, hogy "balkáni ízekkel". Az együttes agytrösztje az a Srdjan Brankovic, akiről Expedition Delta nevű projektjének két lemeze kapcsán is megemlékeztünk korábban (1. és 2.). Egyáltalán nem találom túlzásnak Srdjan Brankovicot a szerb Malmsteennak nevezni, hiszen a nagy természetű svéd-amerikai maestro hallhatóan jelentős hatással volt mind a gitárjátékára, mind a kompozícióira – de azért nem olyan ordító a dolog, mint mondjuk Joe Stump esetében, s ez elsősorban a szerb népzenei és progresszív elemeknek köszönhető.

Az új anyagnak egyedül két gyönge pontja van: a bántó rövidség (33 perc) és a Brankovic anyagaira általában jellemző halovány hangzás (ez utóbbi valószínűleg a "kisipari" körülményeknek tudható be). Gondolom, ezeket igyekeztek ellensúlyozni azzal, hogy olyan neves énekeseket hívtak meg vendégszerepelni, mint Mark Boals (Semendria), Tim "Ripper" Owens (Eternal Fight) és Fabio Leone (Visantia). Nem mintha égető szükség lenne rájuk, hiszen a csapat pacsirtája az a Nikola Mijic, akit a hazai Dreyelandsből, illetve a nem elhanyagolható sikerek után sajnos nem régen földbe állt Eden's Curse-ből már jól ismerünk (és szeretünk).

A "Semendria" simán odatehető a Kotta által melegen ajánlott "Elegia Balcanica" mellé, bár kívánkozik ide egy megjegyzés: szerintem az AlogiA akkor működik igazán, amikor mer kilépni a fáradt neo-klasszikus modorból, és elkalandozik vagy a progos világ, vagy a balkáni népzene irányába (ld. Semendria, Visantia és az instrumentális záró tétel: From East To West). Én sokkal több Balkánt el tudnék viselni ebben a muzsikában, pl. népi hangszerekkel és énekesekkel. Nagyszerű muzsika! Most megint törhetem a fejem: hogy a francos nyavalyába fogom ezt beszerezni CD-n? Főleg, hogy egyelőre csak digitálisan jelent meg, a fizikai kiadásról később fognak rendelkezni.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr6615694834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dionysos 2020.05.15. 09:39:47

A gitáron Gojko Mitić, alias Winnetou.

garael 2020.05.15. 16:51:32

@Dionysos: Ezt jól elhappoltad előlem:). Pedig még a Firewindet is szívesen megírtam volna. mindegy, hamarosan itt az új Primal Fear...

Dionysos 2020.05.15. 18:33:54

@garael: Bocs, kezd agyamra menni a bezártság! :) A Primal Fearről nem írok, megígérem.

garael 2020.06.05. 16:50:14

@Dionysos: Nagyon tetszik, végre valami, ami felidézi a Sevdah metal-t!