Kiadó:
Perris Records

Honlap:
www.srdjanbrankovic.com

Srdjan Brankovic, a Kotta kolléga által egykor jogosan méltatott szerb AlogiA gitárosa és zeneszerzője 2008-ban egyszer már meglepett minket egy zeneileg kiváló minőségű albummal, amelyen parádés szereposztásban vonultak föl igazán neves világsztárok. Egyetlen kifogásom az volt, hogy a lemez műfajilag kicsit csapongó volt (az AOR-tól a neo-klasszikus tekervényeken át a progresszív metálig szinte minden szerepelt rajta), illetve a házistúdiós körülmények sajnálatos nyomot hagytak a hangzáson. Máig állítom, hogy egy kifogástalan hangzás (és persze egy jókora promóciós összeg) nemzetközi sikerekig röpíthette volna őket. Persze Fortuna istennő csalfa egy némber...

Ezúttal elmaradt a híres-neves vendégsereg, csak Santiago Dobles (Aghora, Cynic, Pestilence) és Bobby Koelble (Death) pengetett néhányat az albumon, viszont maradt az általam rendkívül nagyra becsült Nikola Mijic énekes, aki a mi progos erősségünk, a Dreyelands frontembere és időközben komoly babérokat aratott le az Eden's Curse soraiban is. Őt két dal erejéig (Without You, Remember Me) kisegíti egy tök jó hangú amazon, bizonyos Andjela Isic, valamint a "The One Who Lives A Dream" című balladában maga Brankovic is kipróbálja magát a mikrofon mögött.

Brankovic azt nyilatkozta, hogy az új lemez (amiről most két éves késéssel tudósítok) stílusában sokkal egységesebb mint az előző, mert gondolniuk kellett arra, hogy ezeket a dalokat majd élőben is elő kell adni. Sajnos nem volt még alkalmam egy ilyen koncertet megnézni, de simán elutaznék érte – mondjuk – Szabadkára vagy Zentára (ezek egyébként is baromi jó helyek)! Hogy ez az "egységesítés" összességében jót tett-e a projektnek, az már ízlés kérdése. Az első anyag progresszív hozzáállása ugyanis eltűnt (ezt én személy szerint savallom), és gyakorlatilag laza, hard rockos dalokat hallunk – a korábban említett "Without You"-ban pl. szaxofon is van. Egyedül a Koelble és Dobles vendégszereplésével "habosított" bónusz nóta, a "Connected" emlékeztet a debütáció komplexebb pillanataira.

Lehet, hogy nekem jobban tetszett az első album, de attól még ez egy nagyon tisztességes dallamos hard rock lemez, jó dalokkal és kiváló gitárszólókkal. Bár a hangzás korántsem tökéletes, a 2008-as minőséghez képest fejlődést mutat. Kíváncsi vagyok mennyi zsét kérnének egy föllépésért itt, fülledt atmoszférájú, dél-magyarországi városunkban. A helyet a haverom adná, a söröket meg én fizetném.

Tartuffe