Honlapok:
www.darwin.is
facebook.com/DarWinOoS

Úgy gondolom, a blog statisztikáiból kiindulva elég jól ismerem olvasóink (sőt, általában az internetes hírek, cikkek követőinek) szokásait. Tipikus jelenség, hogy ha az olvasó totálisan ismeretlen témával, előadóval találja magát szemben, érdeklődése lanyhul (vagy föl sem ébred), és még arra is rest, hogy kattintson egyet vagy továbbolvasson. Ez tökéletesen érthető emberi dolog, az esetek túlnyomó többségében magam is így járok el. Néha azért nem ártana egy kicsit nagyobb nyitottság, illetve kalandvágy, hiszen elképesztő dolgokba futhat bele az ember.

Szóval, most elhatároztam, hogy nem azzal kezdem, ki vagy mi az a DarWin (megsúgom: nekem sem egészen világos), hanem amolyan captatio benevolentiae módjára, vagyis az olvasó érdeklődésének, jóindulatának megragadása érdekében szépen fölsorolom, hogy itt kik is muzsikálnak. Íme, az elképesztő lista: Simon Phillips (Toto, The Who, Jeff Beck), Matt Bissonette (David Lee Roth, Joe Satriani, Ringo Starr), Billy Sheehan (Mr. Big, Steve Vai, Winery Dogs, Sons of Apollo), Guthrie Govan (Aristocrats, Asia, Steven Wilson) és Greg Howe. Jóságos Alkotóm! Ez azért nem rossz ajánlólevél!

Akkor most térjünk rá DarWinra! Nyilván nem Charles Robert Darwinról, a híres angol természettudósról van szó, jóllehet ennek a DarWinnak is "Origin Of Species" (A Fajok eredete) címmel jelent meg fő műve, csak éppen nem 1859-ben, hanem 160 évvel később. A tavalyi kétlemezes, kb. másfél órás, magánkiadásban megjelent bemutatkozás totálisan elkerülte a figyelmemet, pedig a tény, hogy egy Simon Phillips léptékű muzsikus nemcsak muzsikált rajta, de elvállalta a produceri, hangszerelési és hangmérnöki feladatokat is, elegendő ok lett volna az odafigyelésre.

Amennyire meg tudom állapítani, DarWin egy izlandi származású gitáros, aki évekkel ezelőtt fejébe vette, hogy ő lesz a következő Arjen A. Lucassen, és világhírű zenészek közreműködésével belefog egy többrészes, koncepcionális kompozícióba. A Lucassen-párhuzam nagyon is találó, a zsáner tekintetében is, azzal a különbséggel, hogy DarWin ökológiai témájú, disztópikus rockoperája nem többszereplős és kevésbé operatikus (főleg, ha Lucassen legutóbbi munkájának - Transitus - szerintem már kínos dagályosságát vesszük alapul).

DarWin a mikrofon mögé Matt Bissonette-et állította, aki - alapvetően bőgős lévén - talán nem a legjobb énekes, nem rendelkezik Jorn Lande lehengerlő adottságaival, de ebben a közegben teljesen adekvát. DarWin viszont zeneszerzőként tényleg nagyot villant, az inkább EP hosszúságú (kb. 30 perces) album ugyanis kimondottan kellemes hallgatnivaló: izgalmas, virtuóz szólókkal és szokványosnak közel sem mondható progresszív rock/metál egyveleggel. Jóformán azt sem tudjuk, kiről van szó, honnan, melyik izlandi gleccser barlangból került elő ez a hapsi, de már saját "hangja", stílusa van, és nem utolsósorban: lenyűgöző összeköttetésekkel rendelkezik a szakma nagy mesterei körében. Nagyon-nagyon meggyőző teljesítmény!

Tartuffe