Kiadó:
Lion Music

Patrik nagyot megy. (Nem.) Nincs róla elérhető elégséges info a neten, képtalálatot sem dob ki a gugli, csak a lemezborítókat, a lemeze pedig egy jobbacska, de azért nem túl drága dobozos sör áráért (499 forintért) vihető. Persze van ilyen, millióan gitároznak nagyon jól, szerzői kiadásban lemezt is ki lehet adni, ha valakinek van erre pénze, jót tesz az önbecsülésnek, más haszna úgysincs, kiváltképp, ha instru gitarolás a választott stílus. Bele lehet tehát futni kicsipézé' ilyen "shred" lemezekbe, csakhogy ezek az esetek döntő többségében már olyanok, amiket a magamfajta gitárfanatikus is 3-4 perc alatt "szkippel" végig, mert dalok, kompozíciók nuku, van viszont rossz megszólalással, dobgéppel kb. százezer lejátszott lélektelen hang lemezenként.

Én, aki azért tudom, hogy egy ilyen kereskedelmi kallódásra ítélt anyagokban is mi meló és gyakorlás van, szoktam esélyt adni. "Jó tett helyébe jót várj!", - így eshetett meg, hogy fent a gitáristenek talán összedugták a fejüket és a kitartásomért és támogatásomért cserébe (8 db lemezt rendeltem éppen a stílus ismeretlenjeitől...) megajándékoztak egy igazi kinccsel. Magam sem nagyon hittem pedig, hogy egy ennyire nevesincs gitáros így leverhet a lábamról.

Jó Patrikunk, oszt te aztán hol bujkáltál, kódorogtál eddig? Hogy került el eddig a gitárfanatikusok vizslató szeme? A lemezen hallható képességekkel ugyanis egyszerűen nekem nem összeegyeztethető ez a teljes ismeretlenség és nyomtalanság a világhálón. Patrik tud mindent. Tud rockot, metalt, latint, bluegrasst, countryt, neoklasszikust, bele is vág bátran ezekbe a kalandokba úgy, hogy a végeredmény nem stílus-saláta katyvasz, hanem Patrik Carlsson lesz, ami viszont csak a legnagyobbak sajátja. Igen, ennek a csákónak van saját stílusa. Bődületes, hogy milyen feelinggel horzsolnak a hangok. Hol simogat, átölel, hol rád tapos, földbe döngöl, valami egészen nyers, harapós sounddal. Néha tényleg csak kapkodtam a fejem, hogy mi történik éppen. Nem gondolkodik feltétlen fütyülhető dalokban, de a kompozíciói érthetőek, megjegyezhetőek.

Szerintem Patrik szándékosan alkot rejtekben, ezt erősíti a vásárlótaszító lemezborító is. De engem nem vert át, rábukkantam és új kedvencet avattam.

 P.S.: Amúgy mikor volt olyan, hogy egymás után két kritikát is jegyzek a blogon? :-)

Túrisas