Honlap:
www.lucamantovanelliguitar.com
facebook.com/mantovanelliluca

Ezt már annyiszor mondtuk, hogy szinte elhasználódtak a szavak. De az igazság akkor is igazság, ha irritáló módon orrvérzésig ismételgetik: iszonyatosan sok jó gitáros van, persze tehetséges dalszerző már annál kevesebb. Mivel a technikai lehetőségek némi anyagi befektetéssel már gyakorlatilag mindenkinek rendelkezésre állnak, megannyi "szobagitáros" él is a lehetőséggel. Azért ennek a "digitális" kornak meg kell látni az előnyeit is! Ezek a muzsikusok pár évtizede még megmaradtak volna a szinte teljes ismeretlenségben, most viszont dalokat rögzítenek, neves muzsikusokkal cserélgetnek fájlokat, internetes platformokon népszerűsítik és árulják szerzeményeiket.

Egy kitartó, régi olvasónk (ezrrl) ajánlotta figyelmembe ezt a Luca Mantovanelli nevű olasz csákót. Bár a taljánok tele vannak jó hangszeresekkel és a legtöbbször kiváló dallamérzékkel rendelkeznek, igazából nem a srác nemzetisége csigázta föl az érdeklődésemet, hanem az, hogy az általam igen nagyra tartott Alex Argento billentyűs társzerzője, társhangszerelője és hangmérnöke volt Mantovanelli bemutatkozó albumának (bárcsak hangszeresen is nagyobb részt vállallt volna!). Ennél nekem nem is nagyon kell komolyabb ajánlólevél! Ráadásul az is kiderült, hogy a casertai születésű gityós nemcsak földije, de haverja és tanítványa Marco Sfoglinak, akit - remélem - megint csak nem kell külön bemutatnom (James LaBrie, Lalu, Creation's End, Icefish stb.)

A "Multiversum" vérbeli fúziós muzsika, de hatalmas erénye, hogy nem elvont, nehezen emészthető magamutogatás, soha véget érni nem akaró öncélú hangorgia, hanem végig élvezetes, dallamérzékeny örömzene, amely simán élvezhető elkötelezett jazzistáknak és fémszívű metálosoknak egyaránt. Nekem kicsit olyan, mintha Marco Sfogli tanár úr és a legendás Greg Howe jellegzetes stílusa keveredne benne: éppúgy jellemző rá a kivételes fogékonyság a dallamok iránt, mint a lélegzetelállító technikai bravúr. Kimondottan szimpatikus a gitár tiszta, meleg tónusa, kár, hogy a dobhangzás már nem ugyanilyen telitalálat.

Mantovanelli egy kickstarter kampánnyal gyűjtötte össze a debütációhoz szükséges zsetont, és valahol azt olvastam, hogy Alex Argento mellett közreműködött még Marco Sfogli, Jack Thammarat, Anton Davidyants, Steve Pruitt, Dali Mraz és Martin Gudics. Egyrészt ezek közül így hirtelen csak Sfogli tűnik ismerősnek, másrészt a közreműködés pontos természete is homályos előttem, hiszen ennél több infóra nem leltem, és fizikailag egyelőre még nem sikerült beszereznem a lemezt. Egyelőre, mondom, mert fantasztikus instrumentális albumról van ám szó, így simán meglehet, hogy írok egy szívhez szóló szép üzenetet Mantovanelli honlapjára. Amennyire tudom a CD csak onnan beszerezhető.

Tartuffe