Kiadó:
AFM Records

Honlapok:
www.voodoocircle.de
facebook.com/voodoocircle

Nem kell finomkodnunk, az Alex Beyrodt (Sinner, Silent Force, Primal Fear) által 2008-ban alapított Voodoo Circle olyan Deep Purple, Rainbow, Whitesnake tribute bandaként indult, amelyik nem a nagy kedvencek régi slágereinek földolgozásában gondolkodott, hanem a jellemző stílusjegyekből (olykor konkrét zenei fordulatokból) építkezve saját dalokkal akarta megidézni az európai hard rock tengelyperiódusának legendás formációit. Becsületére legyen mondva, Beyrodt ezt egy pillanatig sem tagadta – sőt!

A projektnek komoly meggyőző erőt (hitelességet?) kölcsönzött David Readman mikrofon mögé állítása, hiszen Readman hangszíne, manírjai olykor kísértetiesen hasonlítanak a másik Davidére, s itt természetesen Coverdale-re gondolok (kb. egy kamionrakománnyi piros Marlboro elszívása előtt). Itt gyorsan meg is jegyzem, hogy bennem az a benyomás alakult ki a lemez hallgatása közben, hogy már Readman sem 100%-ban azonos 10 évvel ezelőtti önmagával. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy egy rövid kitérő után Herbie Langhansszal (Raised On Rock, 2018), a Voodoo Circle újra Readmannel dolgozik – nem mintha a manapság egyféle jolly jokerként foglalkoztatott Langhans-szal lenne bármi baj.

Readman amolyan pszeudo-Coverdale státuszát kihasználva (ez itt az "Eyes Full Of Tears"-ben és a "Devil’s Cross"-ban csúcsosodik ki) a Voodoo Circle a kezdetben még hangsúlyosabb Deep Purple hangulatokat fokozatosan elhagyva teljes mértékben elkötelezte magát a Whitesnake örökségének ápolása mellett – főleg, ami a WS örökzöldjében, az "1987"-ben megtestesülő (és részben John Sykesnak köszönhető) karrier-rebootot illeti. Ennek tökéletes foglalataként értelmezhető a 2013-as "More Than One Way Home" album.

Ez a megközelítés természetesen a "Locked & Loaded" dalaiban is fölfedezhető, ugyanakkor érzek benne némi szándékot arra, hogy valami újat is meg tudjanak mutatni magukból – pontosabban abból az érából, stílusból, amelyből zeneileg táplálkoznak. Megítélésem szerint ezt a pluszt most az 1993-ban megjelent Coverdale/Page koprodukcióból merítették. Az album első felében dominálnak ezek a motívumok, különösen a "Wasting Time", "Magic Woman Chile" és "Devil With An Angel Smile" című nótákban.

Tekintve, hogy a Coverdale/Page együttműködés – legalábbis egy lemez erejéig – abszolút működőképes volt, sőt azt a bizonyos értelemben rocktörténelmi jelentőségű albumot egy kicsit méltatlanul mellőzöttnek érzem, a "Locked & Loaded"-ot egekig kellene magasztalnom. Ezzel szemben az a helyzet, hogy egyelőre mind közül ezt tartom a Voodoo Circle legkevésbé sikerült lemezének. Valahogy nem tudnak elkapni a dallamok, egy-két szerzeményt kifejezetten lélektelen rutinmunkának érzek. Az ígéretes középrész ellenére még a Gary Moore utánérzésként értékelhető "This Song Is For You" is belefullad a sablonokba. Noha nem ez a lemez a legfényesebb csillag a zenekar pályafutásának egén, azért a nosztalgiafaktor miatt még így is kifejezetten szórakoztató.

Tartuffe