Október 15-én jelent meg a finn Leverage legújabb lemeze a Frontiers kiadónál. Az erről megjelent recenziónkhoz most csatolunk egy interjút is Tuomas Heikkinennel, az együttes gitáros-zeneszerzőjével.

2009 és 2019 között hosszú szünet volt a zenekar tevékenységében, mi volt az oka?

2011 közepéig voltak alkalmi föllépéseink. Aztán kiderült, hogy a "Circus Colossus" albumunk nem emelt minket új szintre. Emellett a Spine/Universal A&R (tehetségkutató és művésztámogató részleg) képviselője is megváltozott, és az új hapsi gyűlölt minket; death metal rajongó volt, meg ilyenek. Ezért úgy döntöttünk, hogy tartunk egy levegővételnyi szünetet. Soha nem oszlott föl a zenekar vagy ilyesmi, csak mindannyian folyton valami mást csináltunk a zenei életben: vagy együtt, vagy külön.

Volt néhány személyi változás is, megkérdezhetjük, hogy miért?

Torsti (a másik gitárosunk), miután megvalósította AOR-vízióját a The Magnificent nevű projektben, filmzenék szerzésére akart koncentrálni. Pekka (az énekesünk) soha nem ment el, vagy ilyesmi; egy életre szóló barátság van köztünk. Csak éppen beszélgettünk, hogy merre tarthat a Leverage, s én tudtam, hogy a következő albumnak keményebb lesz a megközelítése, mivel Mikkóval (az új gitárosunkkal) már dolgoztunk a riffeken és hasonlókon, és azt is tudtam, hogy Pekka el fogja ugyan énekelni, de nem fogja élvezni. Ezzel egy időben voltak demószámaink Kimmóval (az új énekesünkkel), akit már régóta ismerek. Csináltunk vele néhány Rainbow Rising-tribute koncertet, a Leverage-srácokkal és csak velem a gitáron. A dolgok egyszerűen csak a helyükre kerültek és működni kezdtek.

Úgy tűnik, ezt az új korszakot a hangzásban és a produkcióban is némi változás jellemzi. Kifejtenéd ezt egy kicsit, kérlek?

Véletlenül találkoztam egy Eero Kaukomies nevű arccal, aki hangmérnök, dobol és billentyűkön játszik. Menő srác. Abban az időben egy Queen tribute-ban játszottam, ahol Kimmo énekelt. Ekkorára Torsti már nem dolgozott velünk a jyväskyläi stúdióban, és már nem volt a zenekar tagja. Eerón keresztül a híres helsinki Sonic Pump stúdióban kezdtünk dolgozni, fölvettük a dobokat, és megcsináltuk a "Red Moon Over Sonora" című dal keverését. Tök jó lett, és onnantól kezdve együtt dolgozunk vele. Ami a hangzásvilágot és produkciót illeti, én vagyok a felelős azért, ahogy mostanában szólunk. Teljesen elegem lett a duplázott 7 húros gitárokból (eladtam az ESP-jeimet), a sample-alapú dobokból, a MIDI ál-szimfonikus hangszerelésekből és hasonlókból. A "DeterminUs"-on a változás még nem volt lezárva, de az új lemezen sikerült olyan hangzást kikeverni, amilyennek a dalokat hallottam a fejemben. Tudom, hogy ez mind ízlés kérdése, de a gyökereim a '70-es évek végére, a '80-as évek elejére nyúlnak vissza, és szerettem volna egy "próbatermi zenekar" hangulatát megteremteni. Ezen túl kicseréltem néhány billentyűsávot gitársávokra. Nem akartam a kórusokat sem 100%-ra hangolni. Órákig tudnék erről beszélni, mivel egyáltalán nem vagyok "power metal" rajongó. Nem állítom, hogy rossz zene, csak éppen nem szeretem.

Hogyan jellemeznéd a stílusotokat? Mik voltak a meghatározó zenei hatásaid?

Nekem elsősorban két fő hatásom van. 4 évesen kezdtem hallgatni a Beatlest, a szüleim magnókazettáit. Átrágtam magam az összes albumon, és a Beatlest még mindig nagyon szeretem. Később egy idősebb unokatestvéremen keresztül megismertem a Rainbow "Rising" című lemezét. Ez úgy letaglózott, mint egy kalapács. Emlékszem, az apám kocsijában ültem, és egy teljes napon keresztül újra és újra visszapörgetve hallgattam a "Stargazer"-t. Már orvoshoz akartak vinni... Ez a két első szerelem. Azt hiszem, mindannyian egy csomó zenét hallgattunk és szerettünk, de az én ízlésem mindig is a keményebb dolgok felé hajlott, kivéve talán a Beatlest.

Mondanál pár szót a legújabb lemezetekről?

Tényleg csak néhány szó: épp annyira izgatott vagyok az "Above The Beyond" megjelenése okán, mint annak idején a "Tides" miatt. Ma már idősebb vagyok, és más a gondolkodásmódom is, de elvégre is sok minden történt időközben (15 év alatt).

Mindig megkérdezzük skandináv és finn bandáktól: a hard rock és a heavy metal hihetetlenül népszerű ezekben az országokban. Rengeteg jó, nemzetközileg ismert és elismert zenekar van, tele kiváló zenészekkel. Mi a titok? Jó iskolák? Pénzügyi támogatási programok? Valamilyen titkos vegyület a vízben?

Biztos vagyok benne, hogy már korábban is hallottad ezeket a válaszokat. Először is a heavy rock és a metal egyszerűen passzol a finn fiatalok gondolkodásmódjához. Nem tudom miért, de így van. Mindez néhány évtizeden belül történt. Ma már minden elérhető a YouTube-on és más felületeken keresztül, és a fiatal muzsikusok mindjárt az elején éveket spórolhatnak meg azzal, hogy innen azonnal megtanulják a dolgokat. Van egy országos zeneoktatási programunk, a Művészeti Alapoktatás (egyébiránt a gitárosunk, Mikko és én ugyanabban a zeneiskolában dolgozunk, az ő osztálya az enyém mellett van, ő ászokat készít föl, én tábortűz-gitárosokat...) Az olyan zenekarok, mint a Nightwish, a Children Of Bodom stb. jelentős "finn zenei termékekként" tették le névjegyüket. Tehát van egy kultúra történelemmel, komoly tudásanyaggal és erőforrásokkal.

Hogyan kezelitek ezt a COVID-járványos időszakot? Művészileg blokkolt vagy inspirált titeket?

Igazából a világjárvány tette lehetővé az "Above The Beyond" létrejöttét. Hirtelen minden más játéklehetőség, tevékenység leállt. Így hát több mint fél évvel az eredeti tervem előtt kezdtem el dalokat szerezni. Én személy szerint jól vagyok, mivel nem koncertekből élek, mostanában kezdtük el a távoktatást is, mindazonáltal láttam, hogy az emberek rémesen kínlódnak ettől. Elvesztették a megélhetésüket, s ez nagyon nem jó így. De bármi is ez az egész, fölgyorsította a kreatív folyamatokat és hamarabb tette lehetővé az új album megjelenését, mint ahogy az egy "normális világban" történt volna. Ami az ihlet kiapadását vagy fölszínre törését illeti, biztos vagyok benne, hogy a dalszövegekben vannak olyan sorok, amelyek tudat alatt tükrözik a 2020-as időket. Ami a dalszerzést illeti, nem blokkoltam le, tiszta a helyzetem; örülök, hogy van szerződésünk, dalokat írhatok, fölvételeket csinálhatok, produceri tevékenységet folytathatok, és remélhetőleg valamikor majd eljátszhatjuk az új szerzeményeket élő közönség előtt.

Sok zenész tele van panasszal a zenei üzletággal és a CD/bakelit eladásokkal kapcsolatban. Hogyan látod a jövőt? A fizikai kiadásokat a tisztán digitális platformok végleg elavulttá teszik?

Szerintem a teljes képet kell figyelembe venni. Ha teljesen független lennék, valószínűleg albumok helyett csak egy dalt adnék ki havonta, hogy az új zenéknek hosszabb élettartama legyen. A bakelit lemezek visszatérése egyébként fantasztikus dolog, teljesen más élmény a barázdákba illeszteni azt a tűt! Bárcsak kiadhatnánk az új lemezt bakeliten is! Nem rajtunk múlik. Persze a pénz is kérdés. Egy album költségvetése manapság elképesztő. Másrészt a fiatal bandák/előadók ma már mind tudják, hogyan készítsenek otthoni felvételeket, hogyan reklámozzanak az interneten, hogyan tegyék föl a cuccaikat a Spotifyra stb. Szóval ez egy nagyszerű kiegyenlítése is a dolgoknak. Ha egy fiatal srác, aki teljesen ismeretlen, mondjuk egy újjászületett Paul McCartney, kiadna egy új dalt "Yesterday" néven az egész világ előtt, amely nem ismeri a dalt, akkor egyszeriben azonnal ismertté válna. Nem lenne szüksége egy csapatnyi A&R ügynökre, akik azt mondják neki, hogy a dal "2021 énekese/dalszerzője" díjas, vagy bármi ehhez hasonló baromság. Vagy néhány olyan "fizess, hogy játsszuk a dalodat" rádiósra, aki ugyanezt mondja. Mindegy is. Azt hiszem, érted, mire akarok kilyukadni.

Talán bevallhatjuk az olvasóknak, hogy elolvasva a recenziónkat, te magad kerestél meg minket néhány észrevétellel, kiigazítással. Hízelgő, hogy érdeklődsz a mi véleményünk, mondandónk iránt. Elképesztő, hogy ma már a zenészeknek ilyen szinten részt kell venniük a promócióban, ennyire alulról kell kezdeni az építkezést: személyesen kell utánanézni a kritikáknak, lefordítani a recenziókat, keresni PR lehetőségeket stb. Hogyan találsz erre időt és energiát?

Persze, nincs mit titkolnom. Több száz és száz órát dolgoztam az új albumon. Most jött ki és kíváncsi vagyok, hogyan fogadják az emberek. Igazából nem is kell személyesen utánajárnom a dolgoknak, egy csomó olyan üzenetet kapok, hogy "láttad ezt?". Tetszik, hogy az új lemez véleményeket ébreszt, provokál, legyen az jó vagy rossz. Büszke vagyok rá. És manapság bizony követned kell a folyamatokat, promóciós munkát kell végezned, fel kell emelned a feneked a díványról, mert ezt senki sem fogja megtenni érted és helyetted. Veterán zenészek heavy rock bandája vagyunk. Már az is kiváltság, hogy az új zenéinket egyáltalán az emberek elé tárhatjuk. Örülök, hogy mindezt még megtehetem.

Köszönjük az interjút!

Én köszönöm az érdeklődést. Rock On!