Girish And The Chronicles: Hail To The Heroes (2022)

girish.jpg

Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.girishandthechronicles.co
facebook.com/girishandthechronicles

Sokat gondolkodtam azon, hogy melyik lemezt ajánlgassam, ezt, vagy az "Are You Ready”-t a Degreedtől, mert mindkét banda megérdemelne némi hírverést a teljesítménye alapján. Ráadásul egyikre sem mondhatjuk, hogy túl lenne tolva a magyar szaksajtóban. Mindkettőt kellene nyilván, de attól félek, arra most nem lesz kapacitásom - így megpróbálom egy füst alatt letudni, és némi figyelmet ráirányítani ezekre.

A Girish és a Krónikák (?) talán egzotikusabb valamivel, lévén indiaiak. Ez a harmadik albumuk, és határozott előrelépésnek érzem az előzőekhez képest. Hovatovább, a stílus is más egy kicsit, meg is leptek vele elsőre. Az előző két korongra ugyanis úgy emlékszem, mint amik leginkább a Whitesnake hagyomány-ápolók fakkjába kerültek, mondjuk a Voodoo Circle és az Inglorious megjelenések mellé. Itt viszont egyből a Skid Row ugrott be (és még a Spread Eagle), tőlük is a "Slave To The Grind". Azaz karcosabb, punkosabb, dühösebb lett a muzsika - annak ellenére, hogy kábé a teljes nyolcvanas évek benne van azért most is.

Ennyiben párhuzamot lehet vonni a két banda között, mert a Degreed is úgy ápolja a fénykor hagyományait, dallamvilágát, hogy mindezt egy elvitathatatlan modern stichhel fűszerezi. Kortárs hard vagy stadion rock, mondhatni. A másik párhuzam: mindkét csapatra lecsapott a Frontiers, így a fent említett alulreprezentáltság a jövőben valamelyest javulhat.

Vannak azért különbségek is: amíg a svédek a Bon Jovi/Disturbed egyvelegbe hébe-hóba némi Dream Theatert is belekevernek (értsd: helyenként a progresszív metalra jellemző gitár- és billentyű szólókat durrantanak el, azaz a hangszeres kompetencián – is – van a hangsúly), addig a "Hail to the Heroes" nemigen lép ki a már lefektetett korabeli sablonokból, legfeljebb a kicsit modernebb hangzás tekintetében. Továbbá a lényeg esetükben az éneken és az énekesen, Girishen van leginkább. Nem véletlenül, a srácnak nagyon bika hangja van.

Nálam bejött ez az enyhe irányváltás, szerettem az előző két cuccukat is, de ezt még könnyebben, gyorsabban megkedveltem. Azért hallgassatok bele az "Are You Ready"-be is, mert az legalább ilyen jó, sőt, kicsit talán még izgalmasabb is az egyedi megközelítése okán.

Kotta

Címkék: lemezkritika