Kiadó:
Napalm Records

Honlap:
www.hammerfall.net

1993. Dübörög a grunge, a Nirvana kiadja "In Utero" albumát, az Alice in Chains túl van a mainstream sátuszt robbantó, hivatkozási alapként funkcionáló "Dirt"-ön, az addig háttérben zajló fém-fortyogás új stílusokat lök az előtérbe, olyan hibrideket eredményezve, mint a Faith No More, a stadionrock sexszimbólumok háttérbe vonulnak, hogy a vámpír-bájjal bíró Peter Steele-nek adják át a helyüket, a metal pedig még sosem volt annyira sötét és hullaszagúan extrém, mint a death stílus gyászvirágának szárba szökkenésével.

A klasszikus csapatok széles frontját még nem tarolták le, bár a Helloween már megérez valamit az új idők szeléből, és kiadja a "Chameleon"-t, Halford pedig önállósítva magát új pályafutásának talán egyik legsikerültebb csapatát sikoltja össze a már nevében is változást óhajtó Fight "War Of Words" albumán.

Ekkor alakul meg az a svéd együtes, a gitáros Oscar Dronjak vezetésével, akik nem akarnak mást, mint a klasszikus értékek újrahasznosítását: nem véletlen a szóhasználat, mert a Hammerfall soha, egyetlen albumán sem volt kreatív vagy innovatív. Ennek ellenére – talán a körülmények szerencsés alakulása folytán – a Heavy Metal Nagy Történelemkönyve hozzájuk köti a stílus "feltámasztásának" aktusát: 1997-ben megjelenik első albumuk, a "Glory To The Brave", ami rácsodálkoztatta a nagyérdeműt, hogy létezhet még olyan banda, akik mernek visszalépni a nyolcvanas évek agyonkoptatott klisé- és módszertani halmazába, nem szégyellve az ihletnél egy hajszállal erősebb hivatkozási hajlandóságot.

Az áttörést talán az is segítette, hogy grunge hullám lejtmenetbe kezdett, a modern metal pedig minden újító törekvése mellett abból a stílusból nőtt ki, amit a Hammerfall visszahozott a köztudatba. Az egyéb okokat most nem részletezném, valószínűleg egy komplett szakdolgozat témájául is szolgálhatna – beleértve a szociológiai, zeneipari változások elemzését – kideríteni, hogyan jutott a banda a mainstream szintjére – én szerényen csak annyit mondok: egyszerűen jó lemezeket készítettek azoknak, akiknek már hiányzott ez a fajta "old school" megközelítés egy olyan közegben, ahol a korábbi zászlóvivőkből sereghajtók lettek.

A csapat végig hű maradt rajongóihoz, talán csak egyszer csapta meg őket a változás igényének szele, de a másik csapás, amit pofonként kaptak a rajongóktól, hamar észhez térítette őket, hogy melyik is a "true" út, amiről egyenesen bűn letérni.

Azóta bámulatra méltó egyenletességgel hozzák azt a színvonalat, amit megszokhattunk tőlük, és jóllehet nem sikerült igazán az első osztályba jutniuk, rajongótáboruk talán az egyik legszilárdabb a hasonló stílusban nyomuló – és belőlük merítő – együttesek között.

Mit is lehet elmondani tizenegy, hasonló hangvétellel megszólaló album után a "Hammer Of Dawn"-ról? Hát azt, amit a cím után gondol az ember. Kalapácsosék lemezétől ne várj semmi újat, amit esetleg még nem hallottál tőlük: ezt lehet ötlettelenségnek is nevezni, de én inkább a megbízhatóságot említeném, mint legfőbb jellemzőt, és ha ezt Te másnak, – netántán avíttságnak – érzed, hát lelked rajta.

A Hammerfall mindig is egyfajta esszenciáját adta a klaszikus heavy metalnak, és ha ez így van, akkor az új lemez az esszencia esszenciája, talán nem is véletlen, hogy bő 45 perc alatt lekalalapálják a 10 új szerzeményt. A fiúk ihletett állapotban lehettek, mert szinte az összes dal alkalmas arra, hogy megünnepeljék velük a "Nagy 1997-es Heavy Metal Resurrection"-t, lobogó zászlókkal, bátor, optimista tekintettel. Olyan himnuszok születtek, melyek már-már kínos rögzüléssel használják fel a hatásvadászat összes eszközét, de tudjátok mit? Nekem bejön, még akkor is, ha a világban jelenleg nem indulókra, hanem békehimnuszokra lenne szükség.

Nem hinném, hogy a csapat új rajongói bázist szeretne magának, és pallérozottabb ízlésű kollegáim valószínűleg értetlenkedve fogadják a tövig lecsupaszított alkotói módszerek iránti megbecsülésemet, de ha szeretsz az agyadat eldobva, öklödet a magasba emelve headbangelni, és nem zavarnak az ismerős fordulatok, akkor a Hammerfall új dobása tetszeni fog neked, nem gondolván azt, hogy most aztán elb…ák a kalapácsnyelet.

Garael