Kiadó:
Frontiers

Honlap:
facebook.com/RingOfFireMetal

Hazudnék, ha azt mondanám, felvillanyozódtam annak hallatán, hogy itt az új RoF album. Meg sem hallgattam egészen addig, amíg Garael kolléga úgy nem nyilatkozott, hogy neki ez túl kacifántos. Oh, akkor lehet, mégiscsak nekem való… Szerettem őket pedig, és a legutóbbi "Battle Of Leningrad" (2014) sem lett volna rossz, ha nem szinten aluli a hangzása. De hát hogyan is lehetne nem szeretni egy olyan bandát, amiben Tony MacAlpine együtt játszik Virgil Donatival és Steve Vai basszerosával, na meg Malmsteen legendás énekesével?

Hogy akkor miért is ódzkodtam tőle? Egyrészt, mert Boalson kívül jelenleg csak egy nagyobb név szerepel itt, Vitalij Kuprij (Artension) – úgy látszik, a Frontiers hálójába kerülve őket is körülöleli a szokásos olasz bérzenész gárda áldásos és költséghatékony tevékenysége. Másrészt, mert féltem jó öreg Mark teljesítményétől: meglehetősen megkopott mára az a hang, ez már a Royal Hunt kiruccanás kapcsán – főleg koncerteken – elég látványos és egyben lehangoló is volt.

Örömmel konstatáltam aztán, hogy mindkét félelmem alaptalannak bizonyult. A vokál végül is OK, vagy csak a modern stúdiótechnika az, ami csodákra képes – mindegy is talán. Aldo Lonobile (Secret Sphere) is jó választásnak tűnik gitáron, sőt a dalszerzésbe is vastagon belefolyt, és azt kell mondjam, nem vall szégyent egyik fronton sem. Talán az sem baj, hogy Kuprij került előtérbe ezúttal, felerősödött ezzel a klasszikus zene és a progresszív rock hatása, ez igazán örvendetes. Hovatovább a hangzás is rendben van.

Elég meghallgatni a belinkelt videót, és szerintem mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy nem pusztán a kötelező körök letudásáról van szó itt. Lonobile bizonyítani akar, Vitalij pedig szabad kezet kapott, és kiélheti az emersonos hajlamait. Némelyik szám így kifejezetten drámaira, epikusra sikeredett – ezeknél legalább annyira beugorhat a Savatage és Jon Oliva neve, mint Malmsteen és a neoklasszikus metal. Nem egy tipikus shredder korong született tehát, kellemes karácsonyi meglepetést szolgáltatva ezzel az egyszeri rockernek, aki a kétezres évek elején az intelligens prog-powert szerette. Ritka manapság ez a fajta erőmetal, amit itt hallani, becsüljük meg..., és köszönjük, Frontiers, az ocsúba néha búza is keveredik, ezért roppant hálásak vagyunk!

Kotta