Kiadó:
Massacre Records

Honlapok:
www.victorsmolski.de
facebook.com/victorsmolskiofficial

Nem teljesen világos, hogy minek köszönhetjük ezt a lemezt. Persze mindig örülünk egy Victor Smolski instrumentális albumnak - ilyet utoljára 2004-ben kaptunk tőle J. S. Bach földolgozásokkal -, ám a nem túl képzeletgazdag "Guitar Force" címmel megfejelt album igazából amolyan "Best Of" kiadvány énekesek nélkül. Nem vagyok biztos abban, hogy a rajongók ezt várták, követelték tőle, sőt még azt sem tudom elképzelni, hogy a kiadó vagy a menedzsment vetette föl az ötletet (az instru lemezek nem szoktak listákat mászni vagy bankot robbantani). Remélem, ez nem az inspiráció elapadását vagy az Almanac szekerének földbeállását jelzi.

A Havancsák Gyula grafikájával díszített kb. 59 perces kiadvány valójában egyetlen új szerzeményt tartalmaz, a 10 perc környékére belőtt shredder címadót, illetve szerepel rajta egy közel 16 perces "World Of Inspiration" című ún. "meddley", melybe Smolski rengeteg korábbi ötletét belesűrítette - itt sok-sok ismerős dallamot, megoldást, fordulatot hallhatunk az immár majdnem 30 éves pályafutásának mintegy összefoglalásaként.

A többi tétel a gitáros jól ismert katalógusából származik. Elsősorban az Almanac tevékenységére támaszkodik, de bőségesen merít a "Majesty & Passion" Bach-tribute-ból is. Meglepetésre a gitáros pályafutásának fontos és jelentős részét kitevő Rage-korszak mindössze egyetlen nótával (Unity) képviselteti magát. Természetesen az eredetileg énekkel rögzített dalok itt instrumentális formában jelennek meg, míg a "Majesty & Passion" tételei egyszerűen csak egy "másolás + beillesztés" művelet eredményeként kerültek a lemezre. Érdekes kérdés, hogy az énekes dalok újra lettek-e rögzítve. Gyanítom, hogy nem (ennek ellenőrzésére, kielemzésére nem volt kapacitásom, de nem is túl lényeges), max. lekerültek róluk az éneksávok és újra följátszotta a gitárrészeket.

A végeredmény egy nem túl koherens, de mindenképpen tetszetős, gitárfanokat maximálisan kielégítő lemez lett, viszont annyira kevés rajta az újdonság, hogy még én, a szenvedélyes gyűjtő sem fogom beszerezni a lemezt egy 10 perces nóta és egy negyedórás "mashup" kedvéért.

Tartuffe