Kiadó:
Crusader Records

Honlapok:
www.kingzebra.ch
facebook.com/KINGZEBRA.band

Nem titkolom, hogy én simán elvagyok a kvázi plagizálással és a régi zenék újrahasznosításával. Amennyiben azt kompetensen, ötletesen és mai hangzással teszik, még némi funkcióját is látom, tudniillik a fiatalok bevonzásában, akik a korabeli Zeppelin, Maiden, Thin Lizzy, Rush stb. lemezekre – az akkori megszólalással valószínűleg – kevésbé tudnak rágyógyulni. Még némi tisztelendő őszinteséget is vélek felfedezni ezért a Greta Van Fleet, Audrey Horne, Black Star Riders, YYNOT stb. bandák hozzáállásában: úgyse tudunk jobbat, ki lett ez találva anno tökéletesen – folytassuk, amit a kedvenceink elkezdtek, a dagadt ruhát spanyol viasz feltalálását pedig hagyjuk másra. És legfőképpen ne tegyünk úgy, mintha hozzá tudnánk bármit is tenni a rock történetéhez.

Ezt a sort gyarapítja (és mégsem) a svájci King Zebra is. Annyiban biztosan, hogy nem akarják feltalálni a kereket – a hagyományápolás kimondott-kimondatlan célként lebeg az éterben a lejátszás alatt (lásd még a mű címét). Annyiban viszont nem, hogy sokkal kevésbé lőhető be egyetlen korabeli zenekar hatása a bemutatkozó korongjukon, mint a fentebb fölsorolt együttesek esetén. Bátran nyúlnak vissza a heavy metal őskorához a '70-es évek végére és a '80-as évek egészére, de nemhogy egy csapatot, még a kizárólagos stílust sem tudnám esetükben fitymálóan, a nekem aztán nem lehet újdonságot mutatni eltartott kisujjú mentalitásával megnevezni, mint ősforrást.

Egy olyan skálán mozognak ugyanis, amibe belefér Ted Nugent és az Y&T mégigazánhardrockja ugyanúgy, mint a glam metal; hovatovább, helyenként már szinte az AOR határát súroló refrénekre ragadtatják magukat. Mégiscsak 2023-at írunk, ezért más hangzással, tökösebben, két gitárral nyomják a rock 'n' rollt, így az összhatás nálam valahol az elsőlemezes (és nem a 'Slave…'!) Skid Row környékén áll meg (ennek születésén ugyebár még Jon Bon Jovi bábáskodott). Vagy mondhatnám éppenséggel a "Streat Ready" Leatherwolfját, esetleg a késői Night Rangert, ahol a dallamosság és a lendület szintén igen robbanékony elegyet alkotott.

Nagy megfejtések tehát nincsenek itt. Fogós melódiák és fiatalos svung viszont van dögivel. Ahogy mondottam volt, nekem nem is igen kell ennél több manapság.

Kotta