Kiadó:
Dynamo Records

Honlap:
www.noturnall.com

Az internet által kitágult a világ, egyben közelebb is kerültek egymáshoz az emberek: gondoljunk bele, hogy csak a youtube által milyen csodákra bukkanhatunk a világ másik tájékáról. Így váltak közismertté az ázsiai gyerekek között feltűnő elképesztő tehetségek – és ha már zenei oldal vagyunk, vegyük például a tizenéves gitárfenoméneket –, akik mindent (is) le tudnak játszani, olyan elképesztő technikai tudást villantva, ami elgondolkodtatja az embert, hogy ennek talán a tudomány álláspontjának ellenére genetikai eredete van.

Ezen persze lehetne vitatkozni, és nem is tisztem ebben a kérdésben véleményt mondani, de a tapasztalat azt sugallja, hogyha Brazíliából feltűnik egy progresszív-power metal csapat, akkor ott bizony komoly, néha ámulatba ejtő képzettségű zenészekkel találkozhatunk – ilyenkor aztán találgathatjuk, hogy vajon a brazil zenei képzés ilyen magas szintű, vagy pusztán a gyakorlás, esetleg a szegénységből való kitörés vágya az, ami prémiummá varázsolja a terméket.

Ezért nem is csodálkoztam azon, hogy a Tartuffe ajánlotta Noturnall olyan instrumentális színvonalat képvisel, amit nehéz elképzelni az ország nyomornegyedeiből kikapaszkodó fiataloktól – de hát ha a sportban működik a dolog, miért is ne működne a zenében? A csapatról korábban már írtunk, és jóllehet, akár be is másolhatnám ide Tartuffe kolléga kritikáját, de meggyőződésem, hogy az új album minden aspektusában felülmúlja recenzált elődjét (ez pedig a gitárjátékot tekintve nem kis teljesítmény). A biográfiát a leírtak függvényében nem is részletezném – a tagok ismételten szinte teljesen lecserélődtek – és ha az ágas-bogas zenekartörténet elejére kívánkozó André Matos és a Shaman nevét említem, akkor gondolom, olvasóink nagy része tudja, miről is lehet szó.

Az alap tehát a jó öreg európai power metal, amit, főleg a gitáros, Mike Orlando (ex- Adrenaline Mob) virtuozitása – ez gondolom, a zenész múltbeli tevékenységét ismerve nem meglepetés – tol el progresszív irányba, jóllehet, a riffelés, és a néha agresszívvá váló ének (hörgés) a durvább stílusok tájékára penderíti a hangzást. A fiúknak jó kapcsolata lehet a Symphony X-szel, mert vendégként feltűnik Michael Romeo, aki az egyik szerzeményben a nagyzenekari hangzásért felel, de egy-egy nyúlfarnyi időre szerepet kap Mike Portnoy és David Ellefson is.

Mi is az erőssége a lemeznek? Elsősorban a már említett hangszerbűvöldét említeném, Orlando játékában minden ott van, amire a gitár szerelmesei áhítoznak, de a számomra ismeretlen dobos is káprázatosan tolja a ritmust, a brazil csapatokra jellemzően néhol integrálva a folk örökségét. A másik kitűnő aspektus a dallamérzék, ami tökéletesen megfelel az európai power metal követelményeinek, még úgy is, hogy az egymásra halmozott instrumentális részek között néha keresni kell az énekesi munkát.

Mindezek ellenére mégsem mondanám, hogy annyira bonyolult a helyzet, mert míg a hangszeres részek elemzéséhez kell azért egy-két meghallgatás, a refrének szinte azonnal ütnek, mégpedig szinte szó szerint, mert a már említett hangzásbéli durvaság bizony eléri a dallamokat is. És éppen itt van a csapat nagyszerűsége, mert ennek ellenére azok is tudják élvezni a dalokat, akik számára esetleg túl sok már a hangjegyek progresszív halmozása.

A lemez két epikus, nyolc percen is túlnyúló darabját emelném ki: a "Shallow Grave" az egyszerűbb, ami tökéletes példája annak, hogyan kell felépíteni egy ilyen hosszú számot anélkül, hogy unalmassá válna, vagy esetleg a túlnyújtottság érzete merülne fel bennünk, a másik pedig a záró "Great Filter", ami azonban már "sok" nekem.  Úgy gondolom, hogy a csodás groove-ok és szólók ellenére az instrumentális részek már agyonnyomják az architektúrát, és elválva a dallamváztól, öncélúan hirdetik a hangszerek kezelésének mesteri mivoltát.

A lemezt újra hallgatva meggyőződésem, hogy a "Cosmic Redemption" a progresszív-power metal iskolapéldája, aminek minden elemét átitatja a muzikalitás és a mesterségbeli tudás, egyaránt kiszolgálva a hangszerek kezelésének szerelmeseit, és a hagyományoknak megfelelő dallamkezelés barátait.

Garael