Kiadó:
Music Theories Recordings/Mascot

Honlapok:
www.arjenlucassen.com
facebook.com/ArjenLucassenOfficial
supersonicrevolution.bandcamp.com

Emlékszem, amikor a '90-es évek közepén kezdtek kijönni az Ayreon lemezek, mi csak néztünk, hogy ki ez az ismeretlen, hórihorgas figura, valami Arjen Lucassen, aki 0:0-nál belegyalogol az életünkbe, és úgy szerez zenét és úgy muzsikál, mint a műfaj legnagyobbjai. Azután szépen lassan rájöttünk, hogy Lucassen nemcsak úgy viselkedik, mint a szakmai legjobbjai, hanem az is. A diszkográfiája ma már úgy néz ki, mint egy telefonkönyv (ha valaki még emlékszik az ilyesmire). Lucassen vitathatatlanul letette a névjegyét, a szakma legendáit pedig lényegében két kategóriára lehet fölosztani: akik már dolgoztak vele, s akik még nem.

A Supersonic Revolution azonban nem a Lucassentől már megszokott "csillagparádés" projekt; valójában egy véletlennek köszönhető a létrejötte. Az "Eclipsed" nevű német zenei magazin csörrentette meg a holland multiinstrumentalista géniuszt, hogy nincs-e véletlenül egy feldolgozása, ami rákerülhetne a magazin mellékletére. Lucassen a szerkesztőség listáján meglátta a ZZ Top "I Heard It On The X" nótáját, és fölajánlotta, hogy szívesen elkészíti a dal saját verzióját. Egy hetet kapott rá, így kétségbeesetten elkezdte hívogatni a holland zenész kollégáit, akikből mintegy fél óra alatt össze is állt egy zenekar: Joost van den Broek (Ayreon, Star One) a billentyűs, Timo Somers (Vengeance) a gitáros, Koen Herfst (Vandenberg) a dobos és Jaycee Cuijpers (Praying Mantis) az énekes.

A nála fiatalabb muzsikusokkal végzett közös munka annyira megtetszett Lucassennek, hogy tető alá hozott egy új projektet, melynek lényege az volt, hogy a néhány földolgozás dal mellé (ezek a lemez bónuszai: a már említett ZZ Top nótán kívül T-Rex - "Children of the Revolution", Earth Wind and Fire - "Fantasy" és Roger Glover "Love Is All") megír egy lemeznyi anyagot, amely teljesen modernül szólal meg, korszerűen van hangszerelve, de ihletért visszanyúl a rockzene tengelyperiódusához, azokhoz a ’70-es évekhez, amikor Lucassen is a meghatározó gyermekéveit töltötte. A muzsikán kívül még a dalszövegek is nyíltan ezt a tematikát tükrözik: a "Burn It Down" pl. egyértelmű utalás a Deep Purple "Smoke On The Water"-jére, csak éppen a szöveget úgy írták meg, mintha a jelzőrakéta pisztoly ostoba elsütője és a Grand Hotel felelőtlen elhamvasztója mesélné el a történetet.

Lévén, hogy magam is a '70-es évek nagy rajongója vagyok, módfölött szimpatikusnak találom az alapkoncepciót, főleg ami a vintage hangszerek és az analóg hangzás elhagyását illeti. Nem mintha bármi baj lenne ezekkel, csak éppen egy időben ez hatalmas divat volt és manapság már nagyjából kijelenthető: a retró (ami egy időben nagyon progresszívnak számított) ma már csak az, ami: retró. Szóval a Supersonic Revolution megközelítése nálam telitalálat, annak pedig külön örülök, hogy erre a projektre Lucassen valamiért és valahogyan kevésbé nyomta rá tipikus bélyegét. Újra hangsúlyozom: Lucassen jellegzetes stílusával nincsen semmi baj, egyszerűen örülök, hogy minden sokkal kevésbé uralja le az összképet. Vagy a tematika, vagy a bevont zenészek miatt ez most valamivel frissebbnek hat.

A nagy meglepetés számomra Timo Somers gitáros, akit korábban nem ismertem. Brutális, amit ez a faszi művel a hangszerével, élményszámba mennek a szólói. Lucassen régi fegyvertársa, Joost van den Broek billentyűs hozza a szokott formáját, csak úgy füstölnek a kövér Hammond-akkordok és gurgulázó futamok a kezei alatt. Az egyetlen szereplő, akivel kapcsolatban még mindig bizonytalan vagyok: Jaycee Cuijpers, az énekes. Félreértés ne essék: mocskos jó énekes, nagyon rendben van a hangja, de néha egy csöppnyit jellegtelenek érzem: a hangszíneiből és dallamaiból olykor hiányzik az, amit általában karakternek hívunk. Persze lehet, hogy ez nem rajta múlott, nem is akarom rajta elverni a port. Ez csak egy "érzés", ami idővel el is múlhat. Az viszont tuti, hogy zeneileg az egész iszonyú profin össze van rakva, mindvégig izgalmas, élvezetes, a szólók pedig parádésak. Megy is szépen a CD-gyűjtemény igen tekintélyes Lucassen szekciójába!

Tartuffe