Kiadó:
Karisma Records

Honlapok:
www.ritual.se
ritualsweden.bandcamp.com

Nincs mese, amit hűséges olvasónk, Szakállas hal (beardfish) ajánl skandináv prog rock területen, arra oda kell figyelni. Ezt egyszer s mindenkorra megtanultam a tavalyi Moon Safari album kapcsán, amely nélkül sokkal, de sokkal szegényebb lenne tekintélyes CD gyűjteményem! A kommentben érkezett legújabb ajánlás a svéd Ritual augusztus 16-án megjelent új lemezére vonatkozik, amit annak rendje s módja szerint - a hangerőgombot jó magasra tekerve - kikerestem hát a Tidalon.

Normális esetben a szerénység különösebb nyoma vagy jele nélkül dicsekszem a progresszív rock színtérről megszerzett kiterjedt ismereteimmel - főleg ha, annak skandináv válfajáról van szó -, de bevallom, hogy a Ritualt nem ismertem - még csak nem is hallottam róluk! (Bocsika!) Ennek talán az az oka, hogy a Ritual név nemcsak szokatlan a műfajban, de vagy egy tucat együttes létezik ezen a néven - főleg black és death metal körökben. Bár ez nem mentség, arra mégis magyarázattal szolgál, hogy miért kellett alapos kutatómunkát végeznem a neten a társulat előéletéről.

Bár a Ritual a '90-es évek eleje óta változatlan fölállásban létezik, az idei csak az ötödik albumuk, ráadásul egy hosszúra nyúlt, 13 éves szünet után! Az együttes nem oszlott föl, inkább csak amolyan téli álmot aludt, amiből viszont látványos vitalitással feltöltve ébredtek, hiszen a Mr. Bogd történetét földolgozó kb. 45 perces lemez csak az első, amit rövidesen követ majd a hasonló terjedelmű folytatás (Part 2). Az együttesre jellemző az irodalmi igényű sztorikra felfűzött koncepcionális dalszerzés, Mr. Bogd történetének szülőatyja ezúttal is Fredrik Lindqvist bőgős volt.

A Ritual stílusát nagyjából úgy lehetne belőni, mint amit jelentősen befolyásolt a kult státuszú brit progresszív "óriás", a Gentle Giant sokszor minden szabályt, elvárást figyelmen kívül hagyó alkotói hozzáállása, a Kaipa svéd népzenét integráló zenei modora és a The Flower Kings tipikusan skandináv progresszivitása. A Kaipával való kapcsolatot természetesen fölerősíti (és magyarázza), hogy ott is Patrik Lundström énekes/gitáros tölti be a frontember szerepét.

Az együttes tagjai jellemzően több hangszeren is játszanak és ezt nem is félnek kihasználni. Mindjárt a lemezt indító "A Hasty Departure"-ben megjelennek a vonós és fúvós hangszerek, de a közelkeleti hangulatú záró tételben még a buzuki is előkerül. Itt azonban nem merül ki a zene sokszínűsége, hiszen vannak itt jellegzetes skandináv prog tételek, de akusztikus folk dalok, egy bizarr, cirkuszi hangulatú keringő (Mr. Tilly And His Gang) és instrumentális közjáték is (Through a Rural Landscape).

Ehhez az albumhoz sokkal több türelem és sokkal specifikusabb hangulat szükségeltetik, mint mondjuk a bevezetésben említett Moon Safarihoz, mert teátrálisabb, szerteágazóbb és a hangzás is kevésbé modern: mai füllel főleg a gitár és a dobok tűnnek kicsit retrónak. Hozzám közelebb áll a Moon Safari, a Karmakanic vagy a Magic Pie világa, de ettől ez még nemcsak nagyon becsületes munka, de a műfaj egyik kiemelkedő alkotása.

Tartuffe