Kiadó:
Geffen

Hát ennek nagyon érdekes és személyes története van. "Ezer" éve (1998-ban?), szerintem még amikor egyetemisták voltunk Túrisassal (az igazsághoz hozzátartozik, hogy ilyen-olyan okok miatt mindketten nagyon sokáig voltunk egyetemisták) írtunk (és rögzítettünk elképesztően primitív körülmények között) közösen egy dalt "Seize The Day" címmel. Jó, én inkább csak egy fél verzéért meg a szövegért vagyok felelős, a dal valójában inkább Túrisasé. Megjegyzem: az Avenged Sevenfold is próbálkozott egy ilyen című számmal, de ha ismerték volna a mi szerzeményünket, biztos nem merik kiadni azt a "fércmunkát" :))

Szóval a refrénnel megakadtunk egy kicsit, és Túrisas annak idején - főleg a "Whiter Shade Of Pale" rajta szereplő hard rockos földolgozása miatt - sokat hallgatta ezt a HSAS albumot. Nem hiszem, hogy ez különösebb magyarázatra szorulna, de azért talán jó, ha tisztázzuk, hogy a klasszikus Procol Harum dalt sok legendás zenész, többek között Peter Frampton is a világ legjobb balladájának tartja. A lényeg, hogy az elakadt kreatív folyamathoz végül a csatolt YouTube klipen meghallgatható "Missing You" szolgáltatta a szükséges impulzust. Sietek hozzátenni: mindezt úgy, hogy szerzői jogokat firtató per azért nem le(hete)tt volna belőle. Évtizedes pangás és tengődés után azután Túrisas valahonnan előbányászta a közös opuszunkat, és ezzel kezdetét vette kissé kótyagos sétám végig az Emlékezet utcán - hogy ezt az ordas amerikanizmust használjam.

Ez tehát a velős története annak, hogy újra fölkerült zenei érdeklődésem széles horizontjára a HSAS album, pedig a megjelenésekor nem vert túl nagy hullámokat, az amerikai Hot Billboard 100 listán csak a 94. helyet tudta megszerezni. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Neal Schon nemcsak Sanatana (III, IV) és a Journey, valamint számtalan szólólemez gitárosa/dalszerzője volt, hanem emellett (és ezt sokan hajlamosak elfelejteni) ikonikus hard rock bandákat is alapított: Bad English, Hardline, Soul SirkUS! A mellékági projektjei közül bizton állítom, hogy a legkevésbé ismert a HSAS, pedig rocktörténeti jelentősége van, hiszen Hagar gyakorlatilag innen igazolt a Van Halenbe!

A kezdettől fogva rövid életű projektként kezelt HSAS kreatív magja Schon és Hagar volt, az előbb említett "Whiter Shade Of Pale"-en kívül minden dalt ők ketten jegyeztek. Eleinte Danny Carmassi dobossal (pl. Heart, Cinderella, Coverdale-Page, Whitesnake) és Tom Petersson bőgőssel (Cheap Trick) képzelték el a közös munkát, de végül Michael Shrieve-vel (Santana) és Kenny Aaronsonnal (Blue Öyster Cult, Joan Jett) vették föl a lemezt, ráadásul teljesen élőben (!) - úgy, hogy a közönség "zaját" utólag (a legtöbb dalból) eltávolították a szalagokról. A dobok persze (és sajnos) a korízlésnek megfelelően túl vannak visszhangosítva, de a basszusgitár jól hallhatóan, dögösen brummog. Érdekesség, hogy az albumnak "magyar" vonatkozása is van, hiszen Greg Ladányi keverte az anyagot.

A HSAS - bár nem volt igazán sikeres - hatalmas talentumok piszkos szerencsés konstellációja volt. 1984-ben egy full élőben rögzített, izmos hard rock lemezt készítettek, amelyen azért vannak töltelékszámok, de akad néhány kiemelkedő szerzemény is. A "Top Of The Rock" és "Missing You" arénarockos kezdése már előrevetíti a Hagar nevével fémjelzett Van Halen korszakot. Az ezt követő "Animation/Valley Of The Kings" doomos súlyossága szinte a Tony Martin érás Black Sabbathot idézi. A "Whiter Shade of Pale" fincsi földolgozása után sajnos az album megül egy kicsit, bár a himnikus jellegű "He Will Understand"-ben (itt hallható a közönség is) újra villantanak egy nagyot.

Noha ez bevallottan csak egy tiszavirág életű, mellékes vállalkozás volt rendes stúdiózás, tényleges promóció és valódi turné nélkül, azért szólhatott volna nagyobbat. A retrospektív kategóriába való bekerülése mindenképpen indokolt, és talán (meglehetősen szűk körben) igazságot is szolgáltat egy rocktörténetileg sem elhanyagolható albumnak.

Tartuffe