Ez azért durva volt. Ez a hónap. Nem csak a pénztárca tartalma, a család és a munkahely is megsínylette az extrém igénybevételt. Utóbbiak a másnapi kialvatlanságok következményeképpen fellépő enyhe munkaundor és morcosság képében manifesztálódtak. Vannak bajaim, a bőség…

Nem jó egyedül koncertre menni. Jól esik, ha csak két szót is szólhat az ember valakihez két szám között: - Ezt figyelted? - Nem semmi. Aztán már folytatódik is a program. Az sem jó, ha nincs előzenekar. Jól esik, ha leguríthat az ember egy sört, de két óra alatt el sem párolog,…

Kínos csönd. A szerencsétlen tanárjelölt esdeklő szemekkel néz az osztályra, egy, csak egy gyerkőc legyen, akit kicsit is érdekel az újságból kimásolt cikk, fohászkodik magában. Pedig mennyire jó fej akart lenni, nem egy idióta nyelvkönyvből oldatja meg a sablon feladatokat,…

Végre átélhettem a "happy metal" életérzést! Azt már megszoktam, hogy a magyar előzenekarok (jelen esetben az Invader és a Demonlord) Sokol rádió minőségben szólnak. Az is mindennapos, hogy a műsoruk után maguk pakolják el a cuccaikat a színpadról. De az merőben szokatlan volt,…

Egyéb elfoglaltságok miatt csak most tudtam leülni, hogy pár mondatban összefoglaljam a koncerten szerzett élményeimet. Ez egyébként nem is olyan rossz, legalább volt ideje a dolgoknak leülepedni, letisztulni - halványulni nem, mert még most is nagyon friss az élmény. Valamikor a…

Nem terveztem, hogy elmegyek a Solaris koncertre. Nem szeretem az ülős koncerteket. Feszélyez a MűPa monumentalitása. De Joe barátom időnként rávesz, hogy vetkezzem le gátlásaimat és hagyjam magam mögött az ellenérzéseimet. Legutóbb a Jon Lord koncertre tudott a…

De szó szerint! Ennyi Skorpió tagot egyszerre még nem láttam a színpadon. Mert volt ugye az ős-Skorpió négy taggal (Frenreisz Károly, Szűcs Antal Gábor, Papp Gyula és Fekete Gábor, akit később Németh Gábor váltott fel), volt az Új Skorpió trió felállásban Tátrai Tiborral és…

Péntek délután melóból egyenesesen döngettem a MÁV Előre stadionjához, remélve, hogy nem késem le az angol anyaszomorítókat. Nem titok, a Dragonforce az egyik kedvenc bandám, szerintem zseniális, ahogy csúcsra járatják a power metalt, és nem mellesleg a hozzám hasonló…

Most akkor én szeretem az Anthraxet, vagy sem? Nem csak úgy ímmel-ámmal, mert úgy persze, hanem igazán? Kicsit ambivalensek az érzéseim velük kapcsolatban a következők miatt: egyrészt tetszik, hogy a thrash színtér fordított keresztes, töltényhüvelyes komolyságának (vagy…

A '80-as évek shredder generációjának egyes jeleseiben még mindig van alkotó erő (pl. Vai), míg néhányan egy helyben topognak (szerintem MacAlpine és valamilyen szinten Satriani is...), és olyan is van, aki már régóta önmaga foglya lett (Spellbound, ugye…)Paul Gilbert pedig…