Régóta tudjuk, hogy ha Finnországból érkezik zenekar, még akkor is komolyan kell venni őket, ha tagjai szórakozóhelyen egyébként csak szülői felügyelettel tartózkodhatnak este 10 óra után. Hol van már az az idő, amikor szenzációszámba ment a Steve Vai által pártfogolt Bad 4 Good gyermekzenekar. (Azt a bizonyos tokiói hotelt meg inkább hagyjuk…) Ráadásul az egy tiszta üzleti koreográfia volt, szemben azzal a zenei neveléssel és gondolkodással, amely az erre affinitást mutató finn kiscsákókból kora ifjúságukra érett zenészt farag, és amelynek egyik kézzelfogható produktuma éppen a Machine Men zenekar. Amikor a zenei pályájukat kezdték, még tényleg szinte gyermekek voltak, a kritikusok meg morogtak, hogy hát ez olyan dikinzonos kicsit… Törvényszerű volt, hogy rövid idő kérdése és megtalálják saját hangjukat. A lemezt nyitó címadó olyan erővel, döggel, és dallamokkal szakad ránk a hangfalakból, hogy kétség sem férhet hozzá: beérett a csapat, zeneileg nagykorúvá "cserepedtek" (M.P.) a gépemberek. Nemcsak a címadó, de az egész lemez olyan, mint egy tüdőrepesztő lélegzetvétel után izomból kifújt levegő; szétfeszíti a dalokat a beléjük pumpált energia. Dickinson már nem, vagy csak nyomokban, a Roy Z gondviselte lemezek nyers, de brutális erejű soundja annál inkább visszaköszön, de ezt meg nehogy már bánjuk! Vigyázat, nem adja magát könnyen az anyag, a vastag refréntémák - legalábbis nekem - csak sokadik hallgatásra értek be, de a dalokból áradó vitalitás miatt addig úgyis újra és újra hallgattatja magát a Circus Of Fools.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 150. számában jelent meg.)