A semmitmondó tucatnévvel és Strato-kópiacsapatként induló Thunderstone nagy utat járt be röpke négylemeznyi idő alatt. Mára csak a semmitmondó tucatnév maradt, de ezt lemezről lemezre sikerült feledtetni mind a közönséggel, mind a szakmával, akik a legutóbbi Tools Of Destruction anyagot már – egyébként teljesen megérdemelten – egyöntetűen kedvezően fogadták. Nekem ugyan kicsit úgy tűnik, hogy mindig előre kitalálják, kinek a bőrébe kell bújni a sikerhez, de a jó dalok és meggyőző előadás miatt ez számomra nem teszi nevetségessé őket. Most úgy gondolták, hogy a Masterplan daloknak jött el az ideje, amit a Nuclear Blast tisztességgel meg is finanszírozott, szól a lemez, mint az ágyú. Ha a 10.000 Days egy rockvetélkedőn (!) lenne beugratós kérdés, tízből tíz headbanger vágná rá magabiztosan, hogy Masterplan nótát hall. A megszólalás, az énekdallam, de még az egyébként zseniálisan éneklő Pasi Rantanen hangja is egy az egyben Jornt és volt csapatát idézi. Nem izgat különösebben, most is azt mondom, hogy fontosabb jó dalokat írni és mindezt csuklóból, fölényesen előadni, mint hetente megújítani a műfajt.

Kiváló, szinte üresjárat nélküli, finom progresszivitással átitatott bika power-metal nótákat és remekbeszabott hangszeres teljesítményt felvonultató lemezt készítettek a srácok. Aki egy pindurkával kevésbé slágeres, ám némileg riffelősebb Masterplant szeretne hallani, húzhatja is a cipőjét…

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform-ban jelent meg.)