Kiadó:
Scarlet Records

Honlapok:
www.killingtouch.com
myspace.com/killingtouch

Zenészek:

Michele Luppi - ének
Michele "Dr. Viossy" Vioni - szólógitár
Giorgio "JT" Terenziani - bőgő
Davide Montorsi - gitár
Paolo "Dimitri" Caridi - dobok

Az ezév januárjában megjelent új Vision Divine lemez értékelésekor már utaltam arra, hogy az egészen egyéni és nagyon képzett "hang", Michele Luppi - miután távozott a Vision Divine-ból - egy Killing Touch nevű formációval próbálkozik (ld. dionysosrising.blog.hu/2009/01/19/vision_divine_9_degrees_west_of_the_moon_2009). Ez a próbálkozás mára takaros kis gyümölcsöt termett "One Of A Kind" címmel.

Azt kell mondjam, hogy a cím (jelentése nagyjából: válfajában egyedülálló) eléggé félrevezető, hiszen egy az egyben olyan progos jellegű power muzsikát játszanak alkalmankénti speed-es begyorsulásokkal, mint Luppi előző bandája. A "One Of A Kind" valójában símán besorolást nyerhetne a Vision Divine diszkográfiába, és alig lenne olyan, aki észreveszi a turpisságot. Szerencsére ez vonatkozik a gitárjátékra is, ugyanis a meglehetősen furcsa becenévvel megáldott "Dr. Viossy" Vioni legalább olyan képzett, jókezű muzsikus, mint Olaf Thorsen (alias: Carlo Andrea Magnani). Csak azt nem értem, hogy mit csinál (vagy inkább mit nem csinál) mellette még egy gityós, mert ez a zene korántsem a kövér, bomba riffekről szól. Sajnos. Pedig amolyan Dream Theater-esen kontrasztos lenne Luppi magas, vegytiszta hangja és a mélyre hangolt gitárokból kiszakadó dögös power riffek sokasága. A "Wheel Of Fortune", "Walls Of Sympathy" és a "Thy Will Be Done" című szerzemények állnak talán ehhez legközelebb...

Szóval ennek a formációnak - nevével ellentétben - vajmi kevés köze van a gyilkos érintéshez (ld. Killing Touch), ellenben annál több a Vision Divine által már bejáratott könnyen emészthető, ártalmatlan, sokszor inkább hard rock-os hangzáshoz. Röviden összefoglalva: bebizonyosodott, hogy a Vision Divine osztódással szaporodik. Luppi nem tudott kilépni Olaf Thorsen árnyékából. Megítélésem szerint ez sajnálatos mulasztás, még akkor is, ha ezt az albumot jobban sikerültnek érzem a "prototípus" januárban megjelent lemezénél.

Tartuffe