Kiadó:
Century Media

Honlapok:
www.orphaned-land.com
myspace.com/orphanedmyspace

Amikor Túrisas cimborám elolvadt az Amseffer bemutatkozó albumának varázslatos közel-keleti hangulatától,  idegensége ellenére is gyorsan a hallójáratokba költöző zenei világától (itt), azonnal azzal kontráztam, hogy szerintem az Orphaned Land ezt "Mabool" című albumán (2004) magasabb színvonalon csinálja. Most hat év vajúdás után végre megérkezett a folytatás. Nem véletlen volt az utóbbi időben olyan nagy fölhajtás a megjelenés körül, a kiéhezett rajongók megelégelték a hosszú várakozást, és az elvonási tünetektől gyöngyöző homlokkal vetődtek rá az internetre, hogy előrendeljék a CD+DVD+T-shirt kombót. Tisztességes dolog mindezt össz-vissz 20 dolcsiért kínálni, persze nem itthon, vagy más Európai Uniós országban, hanem az USÁ-ban, ahol egyébként is félárú minden hanghordozó. Nem is értem, hogy van pofájuk egyeseknek nyafogni az eladási mutatók miatt, mikor a tengerentúlról postaköltséggel együtt rendelem meg a cuccokat feleannyiért.

A TNWOO nem okozott csalódást, bőven kárpótolja a hosszúra nyúlt várakozásban ellankadtakat. A Steve Wilson (Porcupine Tree) által kevert anyag szerencsére dinamikusabban is szól a Mabool-nál, noha a képlet egy az egyben ugyanaz. Egy csipet progresszivitás helyenként hörgésekkel turbózva, és nagyon-nagyon sok zsidó és arab népzenei betét. Aki hatalmas beindulásokat vár, az csalódni fog, mert sok a lírai, melankolikus, belassult révülés, de az egész egy szépen, lassan, fokozatosan kicsomagolt koncepció része (még ha azt valami zavaros vallási univerzalizmus is vezérli). Lehet nem lelkesedni Kobi Farhi énekhangjáért, de ugyanezt képtelenség elmondani a bájos Shlomit Levi bársonyos, szárnyaló vokáljairól; ebből többet is el tudnék viselni a lemezen.

A maratoni hosszúságú album nem való a direkt, három perces Motörhead nótákhoz szokott öreg metálosoknak, de azoknak a fiataloknak sem, akik kő egyszerű nép-nemzeti punk rockon szocializálódtak. Annak sem ajánlom, akik ivós-csajozós bulikba keresnek aláfestő háttérzenét. Itt, kérem, oda köll figyelni, de megéri! Részemről már a megjelenés előtt meg voltam arról győződve, hogy az album a 2010-es Top 10-ben végzi, s ezt az előérzetet minden egyes meghallgatás csak igazolni látszik. A klezmert hallgassa, aki akarja, én ha kóser zenére ácsingózom, csak beizzítom az Orphaned Land CD-imet.

Tartuffe