Kiadó:
Sleaszy Rider Records

Honlapok:
www.theodoreziras.com
myspace.com/theodorezirasguitar

Theodore Zirasról, a görög shredderről már két alkalommal is szót ejtettünk ezen az oldalon. Egészen elképesztő sebességével, neo-klasszikus hajlamaival a '80-as évek nagy gitárhőseinek (Yngwie Malmsteen, Tony MacAlpine, Vinnie Moore, stb.) hagyományait ápolja. Stílusában tehát ma már meglehetősen maradi jelenségnek hat, ugyanakkor folyamatosan törekszik technikája, megszólalása fejlesztésén. Most éppen átállt a 7 húros gitárokra, s ez a riffek kövérségéből, a teltebb hangzásból azonnal ki is derül. Ilyen dögösen még nem szólt Ziras lemez.

Ziras jó szokása volt eddig, hogy neves zenészeket vont be lemezei fölvételébe (Brian Tichy, Derek Sherinian, Alex Argento), most azonban relatíve ismeretlen tagokkal készítette el a lemezt; a dobokat egy ausztrál session zenész, Christian Nativo püföli (Vanishing Point), a billentyűknél pedig egy orosz származású, de észt illetőségű parafenomén, Sergey Boykov szorgoskodik. Boykov - az észt "Vitalij Kuprij" - figyelemreméltó jelenség; egy Shadow Cry nevű nem tehetségtelen észt progresszív metál banda tagja, és éppen most készül fúziós szólólemezt kiadni, amelyen olyan muzsikusok működnek közre, mint Marco Minnemann és Alberto Rigoni (nem mellesleg Jónás Tamás gitárosunk második lemezén is vendégeskedik).

Egy Petrucci által ihletett progosabb lemez (Hyperpyrexia) és egy fúziós hatású kitérő (Territory 4) után a "Monster 5" határozottan visszatérni látszik a "hallga, egy másodperc alatt hány hangot pengetek ki" típusú, gitárhős mentalitáshoz (nem mintha azt Ziras egy pillanatra is komolyan maga mögött hagyta volna). Manapság egyre kevésbé tudnak meghatni az instrumentális lemezek, főleg ha ebben a szellemben fogantak, ennek ellenére vannak itt is szép pillanatok. Az album két legjobb nótája, a görög Trianonnak emléket állító "1923", melyben Ziras mester Sergey Boykovval vív hangszereres párbajt, illetve a címadó dal, melyben a méltó "ellenfél" Andy James, angol bárdista.

A lemezt hallgatva egyre azon filóztam, hogy Zirasnak milyen jót tenne egy rendes bandában pengetni, ahol van énekes is. Miközben a recenzióhoz böngésztem a háttér információkat, rájöttem, hogy lottóznom kéne, mert - ki gondolta volna? - Ziras nemrég összehozott egy csajos metál projektet (Hand Of God). Mondjuk, én nem pont erre gondoltam, de kezdetnek ez is jó lesz.

Tartuffe