Kiadó:
Shrapnel Records

Honlapok:
www.fabrizioleo.com
myspace.com/fabrizioleo

Mikulásra – gondoltam – kedveskedek kicsit az instrumentális gitárzene kedvelőinek egy Fabrizio Leo új lemezéről írt beszámolóval. Az olasz gitármágus neve egyeseknek talán ismerős lehet a Citriniti testvérek saját családnevén futó jazz-rock fúziós projektből, de már ezen az oldalon is írtunk Leo első szóló próbálkozásáról (Cutaway - 2006). Leo egyébként érdekes figura, nem volt médiasztárolt gyerekzseni, már majdnem túlkorosnak számított, amikor 16 évesen elkezdett gitározni, de olyan gyorsan, mérföldes léptekkel haladt előre autodidaktaként, hogy sok "akadémiailag" képzett pályatársát is túlszárnyalta. No persze, Mike Varney nem is szokott husángujjú, fakezű hobbigitárosokat leszerződtetni a rangos, nagy múltú Shrapnel Recordshoz.

Öt évvel a bemutatkozás után a keresett session zenész most előrukkolt második lemezével, amivel meglátásom szerint sikerült még előrébb türemkednie a tehetségekkel bőven túltelített szakma tömött soraiban. Ebben nagy segítségére volt a zseniális billentyűs-hangmérnök, Alex Argento, aki nem csak jó érzékkel mixelte és maszterelte az anyagot, de varázslatos szólóival föl is turbózta azt (belőle bármikor többet is el tudnék viselni). Az argentin származású kiváló ütős, Sebastian Persini is jócskán hozzáteszi a magáét.

Az album egy szakmai körökben jól ismert, instrumentális gitárzenékért rajongó olasz rock újságíróról, Guglielmo Malusardiról kapta nevét, pedig éppen a címadó dal alapján simán viselhetné a Mr. Greg Howe nevet is. A jazz-rock fúzió világában nyilván megkerülhetetlen Howe, és hallhatóan a mi "Fábrinknak" is meghatározó gitárhőse volt, de szerencsére más, sokkal inkább dallamorientált hatások is érték; gondolok itt elsősorban Vajas Pistára vagy Szatírjanira (pl. Money Zero, SR). Pont azt találom üdítőnek Leo fúziójában, hogy a taljánokra kiváltképp jellemző dallamérzékenység és a szakmailag egyáltalán nem lealacsonyító közérthetőségre való törekvés sem áll tőle távol.

Leo alighanem rendelkezhet valamilyen magyar kapcsolattal is, máskülönben nem igen találok magyarázatot arra, hogy a 7. nóta miért viseli a sokatmondó "Kurva részeg" címet (így tömör magyarsággal). Magyar kapcsolat vagy nem, nekem mégis inkább a "Piedini Ballerini" a kedvencem a lemezről, vagy a "La ville lumière", akkora Alex Argento szólóval, mint az Empire State Building. A lényeg, hogy Mikulásra megvan a csemege; jobb is, mint a szappan ízű tejbevonóból készült csokitélapó!

Tartuffe