Kiadó:
Storm Vox Records

Honlapok:
www.dynazty.com
myspace.com/dynaztyband

Véletlenül sincs köze a véletlenhez, hogy a glam metal napjainkban tapasztalható reneszánszáról nemrégen éppen a Dynazty "Knock You Down" (2011) című lemeze kapcsán írtam. A fiatal vikingek új, a sorban harmadik albumának megjelenése most újabb ürügyet szolgáltat egy izgalmas rock zenei jelenség elemzésére. A nem kizárólag frizurában tupírozott, teátralitásokban tobzódó műfaj gyökerei mind zeneileg, mind a külcsínyt tekintve visszanyúlnak egészen a Kiss és Alice Cooper különc, szertelen shock rock őrületéig, amellyel szó szerint egy teljes generációt sokkoltak annak idején. A stílus későbbi nagyágyúi zeneileg persze többet profitáltak talán az amerikai Cheap Trick és a finn Hanoi Rocks hagyatékából; épp ezért nincs abban semmi meglepő, hogy a stílus virágzása az USÁ-hoz (pontosabban a Los Angeles-i Sun Striphez) és az öreg kontinens északi nyúlványához, Skandináviához (azon belül is elsősorban Svédországhoz) kötődik.

A '90-es évek látványos, részben kiérdemelt, részben méltánytalan döglődése után tanúi lehettünk néhány legenda mesterséges újjáélesztésének, ami - pl. a Mötley Crüe esetében - már alighanem kimeríti a nyereségvágyból elkövetett kéjelgés fogalmát. Ennek oldalvizében sokan próbálnak meg visszanavigálni a fő sodrásba (Ratt, New York Dolls, Poison), közülük néhányan csak pénzt akarnak keresni, mások viszont arra is képesek, hogy bizonyos fazonigazítással újragondolják magukat (Europe). Az új keletű európai (skandináv) folyamatokat - ahogy én látom - nem a régi népszerű előadók üzletszerű föltámasztása jellemzi. Itt ahelyett, hogy a kiadók "szakemberei" cipőkanállal próbálták volna a nagy öregeket belegyömöszölni a régi bőrgatyába, fölkaroltak néhány ütőképes bandát (Crashdïet, The Poodles), ráadásul egy egész mozgalom indult fiatal, tejfölösszájú zenészekkel, akiket a helyi média sem zár ki előre megfontolt, aljas szándékkal a nyilvánosságból. Ide kívánkozik a megjegyzés, hogy skandináv országokban a tehetségkutató versenyek (helyi Megasztár-féle TV-s műsorok) rendszeres szereplői a rock zenészek, a Dynazty pl. épp most rugaszkodik neki a Melodifestivalen 2012 elődöntőjének (ami egyébként az Eurovíziós Dalveseny válogatója). Mi meg küldjük a Compact Discót, brrr...

A föltörekvő skandináv sleaze rock generáció igen tehetséges képviselője tehát a Dynazty, akiknek tavalyi albuma első helyen szerepelt a svéd metál listán, az összes ott megjelent lemez listáján pedig a 21. helyig kúszott. A Dire Straits örökzöld klasszikusának címét kreatívan alkalmazó új album mérnöke és producere Peter Tagtgren volt, az együttest pedig Rob Love Magnusson mellett ezúttal egy másik gitáros, Mike Laver is segíti a kövérebb hangzás érdekében. Az eredmény egy nem túl hosszú, de a sound tekintetében mindenképpen frissebb, dögösebb anyag, amelyen ugyan nem kapott helyet egy "Stand As One" szintű, telitalálatos líra, de végig lendületes, szórakoztató hallgatnivaló. A "Raise Your Hands" és a "More Than A Man" például egy jobb korban tuti aréna-himnuszok lettek volna. A "Knock You Down" ugyan nekem egy hangyányival jobban tetszett, de ez lehet annak következménye is, hogy a bónuszokkal együtt néggyel több (14) nóta szerepel rajta.

Mindent egybevetve azt kell mondanom, hogy már sok kedvemre való, igazi bulizenét termelt ki magából a skandináv sleaze, amelyek közül a Dynazty mindenképp előkelő helyet foglal el, a magam részéről mégis előremutatóbbnak, érdekesebb jelenségnek tartom a glam metal kreatívabb, kevésbé ortodox megközelítését, ahogy azt pl. a Blessed By A Broken Heart-nál látjuk. Nem tehetünk úgy, mintha az a bő két évtized el sem telt volna. A tökösebb-dögösebb, metalcore-ország felől beszüremkedő hatások valóságos vérfrissítést jelentenek, bár el kell ismerni, hogy egyúttal kevésbé rádióbarát, ill. "media friendly" lesz tőle a dolog. Valamit valamiért.

Tartuffe