Kiadó:
Storm Vox Records

Honlapok:
www.dynazty.com
myspace.com/dynaztyband

Ez most már egészen biztosan nem elszigetelt, egyszeri dolog, hanem olyan jelenség, amit illik komolyan venni. Nagy divat lett mostanában nosztalgiázni, és a NWOBHM szolgalelkű leutánzása után (lásd White Wizzard, Steelwing, Enforcer) úgy tűnik, a '80-as évek aréna rockja és pufihajas glam metal korszaka van terítéken. A trend egyre erősebben hallatja hangját és központja - minő meglepetés! - a Skandináv-félsziget, azon belül is Svédország.

A Dynazty a névválasztás által sugallt patinának teljesen híján van, ugyanis kölyökképű, pelyhesállú viking fiatalok alkotják, akik nyilvánvalóan sokat hallgatják a klasszikus Mötley Crüe, Quiet Riot, Ratt lemezeket, a honfitárs Europe-ról és Treat-ről nem is beszélve. Stílusukról sokat elárul, hogy az öreg kontinenst a The Poodles előzenekaraként turnézták végig. A "Knock You Down" már a második album 14 olyan dallal, amiről csak a dinamikus, modern hangzás árulja el, hogy nem a glam hőskorában szerezték őket.

Személyes véleményem az, hogy az ilyen retró hangulat általában a zeneipar útvesztésének, a kreatív energiák elapadásának nyomán ébred, s mint ilyen, természeténél fogva nem lehet hosszú életű. Az Enforcer, White Wizzard tipusú próbálkozásokkal szemben a Dynazty által képviselt trendnek az az előnye, hogy nem árasztja az áporodottság orrfacsaró bűzét, s ez egyértelműen a friss megszólalásnak köszönhető. Bár újra vastagon fog a szemceruza és a hajlakk is előkerült, de legalább nem pufognak a dobok, nem cincognak a gitárok, s olykor egy-két "heterodox" megoldás is szerephez jut.

Van még egy dolog, ami miatt ez a trend számomra szimpatikusabb (mint a NWOBHM klónozása): a '90-es évek eleje óta a rock zene nem egyszerűen ki lett tiltva a médiából, hanem sértődötten, mimóza módjára kivonult onnan; vagy magába fordult kinyúlt, elfeslett pulcsiban, vagy olyan tüntetően kemény lett, hogy már nyilatkozni is csak hörögve tudott. A dallamos, színpadi elemekkel, látványosságokkal színesített, közérthető, önfeledten bulizó, médiabarát rock kiveszni látszott. Rá lehet sütni a komolytalanság vagy súlytalanság bélyegét ezekre az együttesekre, de tömegeket nyerhetnek meg a befolyásolható tömegből a rock zenének. Én pedig úgy vagyok vele, hogy inkább ez szóljon a rádiókban, a tinik inkább ezt hallgassák a mobiltelefonjaikon, mint az elektronikus zajokat vagy az afro-amerikai álgengszterek acsarkodását...

Tartuffe