Kiadó:
Ritual Echo Records

Honlap:
www.galahadonline.com

A patinás angol csapat előző – szintén idei – lemeze az év végi listámra is felkerült, nem utolsó sorban friss, mai hangzása, megközelítése miatt. Nos, ami ott jó érzékkel adagolva különlegessé tette a produkciót, emitt egyesek gyomrát éppenséggel meg is fekheti. A modern, elektronikus popzenéről van szó: talán nem véletlenül jelentették meg az anyagot két etapban, amoda válogatva a hagyományosabb progresszív rock opusokat, emide pedig a direktebb ambient – techno – drum'n'bass hatásokkal operáló kísérletezősebb, meredekebb számokat. Előbb a törzsközönséget kellett kiszolgálni, és némileg előkészíteni a következő lépcsőfokot.

Mindazonáltal az album korántsem befogadhatatlan a vaskalaposabb rajongók számára sem, erről gondoskodik Roy Keyworth, aki a megfelelő pillanatokban a tökös gitártémákat is oda pakolja, ahova köll. A helyenként kifejezetten popba hajló énektémák ellenére is van mélysége, komolysága a muzsikának, talán a mondanivaló (szövegek) miatt is, és mert nagyon ügyesen játszanak az érzelmekkel, hangulatokkal (többek között éppen a szintiknek, kórusoknak köszönhetően). Amit kiemelnék még, hogy bár leginkább a gitár-billentyű ellentétekre ráülő édeskés énekdallamok viszik előre a zenét, a ritmusszekció is példaértékű teret kap a bizonyításra-önkifejezésre, amivel ők tudnak is élni.

Egyszóval túl jó számokat alkotnak ahhoz, hogy könnyen le lehessen írni ezt a korongot, még úgy sem megy, ha történetesen feláll a szőr a hátadon a túlzott elektronikától. A Galahad ezúttal egy jó értemben vett, színtiszta művészalbumot eresztett rá a gyanútlan világra, melyben a kísérletezésé a főszerep, és ami könnyedén oda tehető a Genesis és a Marillion legszebb, legjelentősebb munkái mellé. Ez a felfogás – ismétlem – egy közel harminc éves zenekartól mindenképpen tiszteletet érdemlő. A kortárs zenei trendeket Amerika, Németország és Japán diktálja, de úgy tűnik, hogy az igazán érdekes, előremutató dolgok még mindig leginkább Angliában születnek.

Kotta