Kiadó:
AFM Records

Honlap:
www.wolfpakk.net

A farkashorda ismét támad! 2011-ben két alfahím, a svájci Mark Sweeney (ex-Crystal Ball) és Michael Voss (Mad Max, ex-Casanova, ex-Demon Drive, ex-etc.) paKKtumot kötöttek és megmutatták, hogy két dudás igenis megfér egy csárdában. Már ha azt a csárdát erdőnek hívják, a dudások pedig farkasbőrbe bújtak. Összerántottak egy csapatot maguk köré és elnevezték FarkasfalKKának. Így, két K-val, hogy megkülönböz-tessék magukat a többi kóborló brancstól. Hiszen farkasokkal tele a metál-erdő. Volt itt már White Wolf, Virginia Wolf, Lonewolf, sőt a legújabb üdvöske, a Powerwolf, aki mostanában a mi Wisdomunk társaságában portyázik. A WolfpaKK azonban nem a többi névrokon útján kóborol, sokkal inkább egy germán farkast követ, akit Wolf Hoffmann-nak hívnak. Meg néha a BlaKK Sabbath nevű fekete hordát. Valahogy egy kis "Heaven & Hell" koppintással mindkét lemezen előruKKolnak valamilyen formában.

A 2011-ben alakult farkascsapat már aKKor is kitűnő bizonyítványt kapott tőlem, bár még voltak gyermekbetegségei a produkciónak. Kissé csapongó volt az album, volt Acceptes zakatolás Tony Martinnal, Edenbridge-es gótika Michaela Schoberrel, Helloweenes galopp-metál Paul Di'Annoval, és persze az említett "Menny és Pokol" utánérzés Jeff Scott Sotoval. A pálmát (vagy a koncot, ha úgy tetszik) mégis a lemezt záró 10 perces Wolfony vitte el nálam, ahol Ripper Owens domborított. A másik nagy problémám az volt azzal az albummal, hogy az említett elsőosztályú metál-torkok csupán izgalmas háttérként szolgáltak a két, közepes teljesítményt nyújtó falKKavezér vonyításához. (Idézet a 2011-es évértékelő beszédemből: "Bár roppant mód haragszom, amiért olyan metál torkok, mint Tim "Ripper" Owens, Paul Di'Anno, Jeff Scott Soto, Tony Martin, Mark Boals, csak háttérvonyítók lehetnek a középszerű Michael Voss mögött a falkájában, azért ez a lemez mégis nagyon bejött! Főleg a záró tétel, a "Wolfony", és annak is a középrésze, a "Homo Homini Lupus" kántálásra elnyomott Andy Midgley (Power Quest) gitárszóló nagyon ott van! És persze a "Let Me Die" a maga "Heaven & Hell" koppintásával, na meg JSS háttér vokáljával és Tommy Denander szólójával. Idén ezt is bePAKKoltam a karácsonyfa alá.")

Nos, 2013-ra letisztult az arculat, maradt elsősorban az Accept-vonal, azzal a bizonyos H&H eltévelyedéssel, melyet itt most "Palace Of Gold"-nak hívnak, és Tony Mills vezeti elő erőteljesen Diora hasonlító hanghordozással. És van az újabb tízperces, a "Cry Wolf", amely azonban Blaze Bayley éneke és Kee Marcello gitározása ellenére most nem ütött akkorát, mint a korábbi zárótétel. A másik hibát is kiküszöbölték, a két vezér most sokkal több teret enged a falKKa tagjainak, így remek szólót énekelhet a fentieken kívül Ralf Scheepers, Johnny Gioeli vagy Doogie White is. És a "Hideg Tél"-ben (Cold Winter) még az asszonyállat is előkerül Amanda Somerville személyében, hogy felmelegítse a hangulatot, s akivel egy remek "tercettet" énekel a két önjelölt bonviván. A lemez balladája egyértelműen sokkal harapósabb lett, mint Tobi elérzékenyülése Cloudy Yang oldalán (Avantasia - Sleepwalking). A lemez legjobbja és egyben "legakceptábilisabb" pillanata egyértelműen a "WaKKen" című vaKKantás, melynek refrénjében a dallamtalan "Metal AttaKK, Metal AttaKK" kántálás már germanizmusnak számít, annyira elterjesztette Hoffmann Farkas és hordája a "Restless And Wild", a "Balls To The Wall" vagy a '"Metal Heart" című opuszokban.

A falKKa összetétele teljesen kicserélődött két év alatt, új metál-torkok érkeztek a régiek helyére, s ahogy említettem, több feladatot kaptak, mint elődeik. A gitárosok kavalkádja viszont elmaradt. Most csupán Mandy Meyer (Krokus, Unisonic), Roland Grapow (Materplan), Kee Marcello (ex-Europe) és Martin Rauber (Top4Tea) gitározgat egyet-egyet. Vossi vette át a fő-fő gitáros szerepét, ezzel párhuzamosan hátrébb vonult énekesként. Én azt hiszem, ezzel jó cserét csináltunk!

A két falKKavezér legnagyobb tévedése, hogy ha lecserélik Cozy Powellt egy két lábon járó powermetálos dobgépre, felkérik Tony Careyt egy vendég-billentyűzésre és kettejük hangját egyesítik Dio énekének pótlására, akkor el tudják adni a Rainbow "Run With The Wolf"-jának modernizált változatát. Nekem nem! Miért nem dolgozták inkább fel példaképüknek az "Ahead Of The PaKK" című nótáját? Jobb lett volna! A másik tévedés, hogy a Herman Rarebellel kötött újsütetű barátságot meg kell pecsételni egy bónusz traKK-kel, aminek se füle, se farka (úgyhogy még véletlenül sem lehet farkas!).

A FarkasfalKKa második ugrása összességében jobban sikerült, mint az első próbálkozás, de azt azért illene megtanulnia Vossinak, hogy jobb, ha egy farkas a holdat vonyítja és nem a szivárványt ugatja.

CsiGabiGa