Kiadó:
AFM Records

Honlap:
www.brainstorm-web.net

Pokolba a képmutatással! – hirdeti a Brainstorm új klipje, és hát mi is lehetne erre legmegfelelőbb, mint a valóban hányingert kiváltó TV-prédikátorok-jósok-csodatevők intézményének fémbe fojtása, ami – emlékezz a Black Sabbath "TV Crimes" klasszikusára – már többször is megtörtént a heavy metal alternatív univerzumában. Ezzel aztán igazán örömet okoztak nekem, mert egyrészt én is rühellem ezeket a zsebüket az emberek hiszékenységéből megpakoló, álszent gazembereket, másrészt a zene, ami megszólalt, mézzel kenegette füleimet. Még szerencse, hogy nem ólommal, mert nem vagyok a szélhámosságot választó TV prédikátor!

Az új Brainstorm album felvezető dala nem bizonyult beetetésnek – mint szövegének tárgya –, a fiúk visszakanyarodtak ahhoz az erőteljes power metalhoz, aminek forrását egyszerre jelenti német-hon klasszikus öröksége, és az amerikai keményfém szikárabb világa, megtoldva azt egy csipetnyi szimfonikus támogatással és Andy B. Franck – mint wunderwaffe – többszólamú vokáljával. A hangnem a megelőző albumokhoz képest tehát szigorúbb lett, de a dallamok, melyek engem, ha nem is annyira kifacsart formában, de mindig a Nevermore-ra emlékeztettek, most sem engedik egysíkú riffsikálásba torkollni a szerzeményeket, és még ha a nyitószám az utóbbi évek Brainstorm terméséhez mérten gyémánt-keménységűre is sikeredett, a folytatásra jellemző adok-kapokból ütés helyett egyre csak slágerzápor kerekedik. Hallgasd csak meg a "Descendants Of The Fire" kíméletlen riffeléséből kibontakozó dallamot, egyből leesik, hogy a szigor álarca mögött egy galamblelkű despota rejtőzik, akinek egyetlen célja zenei uralma alá hajtani a melódia fanokat, ez pedig igazán reális cél az olyan tortúra-eszközökkel, mint a "Shadowseeker", ami a hagyományos germán metálból farag amerikai jellegű power himnuszt, vagy a "Feed Of Lies", amitől a Judas Priest is ihletet kaphatna a következő lemezéhez.

Én, tudjátok, sosem tagadtam, hogy a kissé direktebb, "puhább" Brainstormot is kedvelem, főleg az olyan power-epikában, amilyet a "Recall The Real" takar: ez a hat percen is túlnyúló szerzemény a csapat történelmének talán legfülbemászóbb, ám karakterében mégis tartást sugalló darabjának, a "The Final Stages Of Decay"-nek szellemi ikertestvére, de ebbe a sorba illeszkedik a kedveskedő "…And I Wonder", vagy az "Entering Solitude" is. A lemez legnagyobb erőssége, hogy nincsenek rajta tölteléknek tűnő percek, és még a számomra kissé jellegtelen – értsd: korábban már többször is felhasznált klisékből építkező –, keménykedő "Disappeared"-t is szívesen hallgatom: no, persze azokat a fiúkat, akik egy lemez záró szerzeményének is képesek egy tökön rúgásos, a valamikori Symphorce világát idéző, ökölrázós himnuszt rittyenteni, csak dicsérni lehet. Remélem, hogy a legközelebbi Brainstorm klipben nem engem fognak egy sötét szobába citálni, de ha nem gond, most kénytelen vagyok én is a jövőbe nézni: ez a lemez minden Brainstorm kedvelőnek tetszeni fog, és ezért a jóslatért még pénzt sem kérek, csak hangos egyetértést!

Garael