Kiadó:
JVC Japan

Honlap:
www.simon-phillips.com

Ha lúd, legyen kövér - ha már jazz-rock kattanás, akkor legyen duplázás! Az előző bejegyzésemben már ecseteltem, hogy tűkön ülve várom Simon Phillips "Protocol III" lemezének megjelenését (elvileg a mai dátum van megjelölve). Ez a brit dobos legenda régóta nagy kedvencem; holmi messziről jött emberekkel nem is dolgoznak együtt olyanok, mint Jeff Beck, The Who, Judas Priest, Tears for Fears, Mike Oldfield és Gary Moore, stb. A Toto új lemeze kapcsán meg is jegyeztem, hogy nekem azért hiányzik onnan... Újabban azonban azt mondom, talán még jól is jártunk azzal, hogy a mester inkább a saját jazz-rock fúziós projektjére koncentrál.

Többek között úgy készülök a "Protocol III" megjelenésére, hogy Phillips szólókarrierjének egy összefoglaló jellegű kiadványát hallgatom: az "Out Of The Blue" című koncert lemezt, amit egy európai turné során rögzítettek 1998 januárjában és februárjában. A hangzás egyébként tökéletes, az együttes pedig hiba nélkül, szuper formában muzsikál. Mondjuk nem is akárkikből áll a formáció: Andy Timmons gitározik, Jeff Babko billentyűzik, Jerry Watts Jr kezeli a bőgőt, a csapat szexistája - bocs, szaxistája  - pedig Wendell Brooks.

A szetlista az 1988-ban megjelent első Protocol lemez és a '90-es években napvilágot látott három szólóalbum anyagára épül, ezért tökéletes összefoglalása a rengeteg session munka és a Toto mellett saját dolgaira is mindig időt szakító Phillips munkásságának. Sajnos meglehetősen nehéz beszerezni, Japánban jelent meg ugyanis, ezért mifelénk kb. 40 angol font az ára (alaphangon).

Korábban - valahol, valamikor - már utaltam arra, hogy a műfaj egyik abszolút csúcsteljesítménye nálam Dave Weckl "Rythm Of The Soul" című albuma. Nem is gondoltam volna, hogy valaha olyan CD kerül a kezembe, amit legalább olyan szívesen és legalább akkora áhítattal hallgatok. Ezek után a szégyen pírjával arcomon és a megbánás súlyos malomkövével a mellkasomon merem csak bevallani, hogy kihagytam az A38-as, május 8-i koncertet. Én barom! Valaki tényleg föltalálhatná már az időgépet!

Tartuffe