Az előző bejegyzésben olvasható interjú közzétételének apropója az, hogy szinte teljesen véletlen, majdnem céltalan internetes böngészésem során ráakadtam egy zenei gyöngyszemre. Meglepőnek tartom, hogy egy olyan színvonalú szellemi termék, mint a Myrath együttes "Hope" című albuma eleddig szinte semmilyen lehetőséget sem kapott a bemutatkozásra a hazai zenei életben; az írott vagy elektronikus szaksajtó orgánumaiban. Ez persze leginkább annak tudható be, hogy tulajdonképpen egy vadonatúj tunéziai banda debütáló albumáról van szó, ami egy relative kis kiadónál jelent meg. Ez azonban ne rémísszen el senkit, mert egy kiváló, egyenletesen magas szinvonalú, a nemzetközi porondon is nyugodt szívvel vállalható teljesítményről van szó.

A lemez (meglehetősen tekervényes utakon) éppen akkor került hozzám, amikor a 2007-es év legjobb 10 zenei kiadványának listáját állítottam össze. Nincs abban semmi túlzó vagy teátrális, ha most azt mondom, hogy az album nálam legott az előkelő 5. helyre ugrott, olyan zseniális bandákat utasítva maga mögé, mint a Dream Theater, Pagan's Mind, vagy a Sieges Even. Már régóta ácsingóztam egy igazi metál banda után, ami a progresszív, súlyosabb hangzást ötvözi a keleties, arab zene számomra varázslatos "kromatikus" világával.

A Myrath hangzásában leginkább a SymphonyX-re hasonlít, ami a korábban közölt interjú fényében nem is olyan meglepő, hiszen az együttes eleinte amolyan SymphonyX "cover band"-ként működött. Tekintve, hogy véleményem szerint a SymphonyX "Paradise Lost" című lemeze a tavalyi év legjobb albuma lett, ez az összehasonlítás elég beszédes. A gitáros tudatos zenei és hangszeres önképzése, valamint a tény, hogy a banda évekig az élvonalbeli együttesek számain csiszolgatta stílusát hiteles és követendő példaként lebeghetne a hazai rock és metál zenészek lelki szemei előtt. Kedvcsinálóként a lemez három számát (All My Fears, Hope, Confession) az együttes MySpace oldalán teljes egészében meg lehet hallgatni.

Összegzésképpen csak azt tudom mondani, hogy ezek az ismeretlen tunéziai fiúk egy nagyon ütős és igazán maradandó művet tettek le az asztalra. Remélem, hogy az énekes cseréje nem fog kárukra válni. Nekem a billentyűs Elyes Bouchoucha Russell Allen-re emlékeztető hangja és stílusa nagyon tetszik. Már alig várom,  hogy mihamarabb élőben is halhassam, láthassam ezt a remek produkciót.

Tartuffe