Dio Live At The Spectrum:

01. Don’t Talk To Stangers
02. Mystery
03. Egypt/Drum solo/Heaven And Hell/Guitar solo/Heaven And Hell/The Last In Line/Heaven And Hell
04. Rainbow In The Dark
05. Mob Rules
06. We Rock

Dio Live In Holland:

01. Stand Up And Shout
02. Straight To The Heart
03. Shame On The Night
04. Children Of The Sea
05. Holy Diver
06. Rainbow In The Dark
07. Dont Talk To Strangers

"We rock", azaz "Mi rockot játszunk", ahogyan ezt sikerült nem kis bravúrral, még a múlt században lefordítani Komjáthy Györgynek, amikor a magyar rádióhallgatók törpe kisebbségének elejétől a végéig lejátszotta a Last In Line című Dio lemezt (1984). Senki ne gondolja azonban azt, hogy gúnyolódom, sőt így utólag is megemelem a kalapom, hiszen abban az időben alig volt más lehetőségünk új zenéket hallani, nem beszélve arról, hogy a beat-korszak emlőin nevelkedett Gyuri bácsinak vélhetően ez a zene maga volt a felfoghatatlan és értelmezhetetlen rettenet. Azzal meg önző módon mi nem törődtünk, hogy a teljes egészében lejátszott lemez utáni jogdíjfizetés elsinkófálásával szegény Ronnie kárára nyert egy ütközetet hazánk az imperializmus ellen vívott tragikomikus küzdelemben. Akárhogy is volt, én akkor és ott ismertem, szerettem meg Dio szólókarrierjének egyik legfontosabb lemezét.- Köszönet érte.

Amennyire vártam az első Dio DVD-t, annyira csalódtam is benne. Az Evil Or Divine szemcsés képével, lapos előadásával sehogy sem akart nálam működni. Az egyetlen, amiért néha elővettem, az Dough Aldrich hibátlan gitárjátéka volt, de mióta a Whitesnake koncert is ott figyel a polcon, csak porfogóként funkcionál.

Az Evil Or Divine okozta csalódás után félve vettem kezembe ezt az "újabb" koncertkiadványt is, nem beszélve arról, hogy 22 év azért hosszú idő, és ami 1984-ben maga volt a gyönyör, az nem biztos, hogy 2006-ban nem csal mosolyt az arcokra.

Nos, azt kell mondjam, az 1984-ben, a philadelphiai Spectrum Arénában rögzítet koncert Vivian Campbell fényes kis piros kezes-lábas ruciját leszámítva, majdnem minden tekintetben állva hagyja az azóta DVD-n megjelent Dio képanyagokat. Még a steril, modern hangzás sem feltétlen jobb, a régi arénakoncert megszólalásánál, amit ráadásul DS 5.1 hangzással is élvezhetünk. (Na jó, a dobhangzást kivéve.) Kísérletképpen többször is megnéztem a "Rainbow In The Dark" különféle DVD verzióit, egymás után, és mintha nem is ugyanaz a nóta lenne, pedig változtatás nélkül, hangról-hangra szinte ugyanazt játsszák a zenészek. Az egyikben, természetesen a ’84-es előadásban, őserő vibrál, és emeli fel a szőrt a karokon, míg az újabb koncerteken ezt abszolút nem érezni. Aki nagyon fiatal, vagy valami bűnös mulasztás miatt csak most akarja megtudni, hogy miért istenítik ezt a szinte törpe embert rockkörökben, az ne az új anyagokkal kezdje. Igen, ki kell mondani azt, ami tulajdonképpen egy 64(!!!!!!!) éves embernél természetes biológiai folyamat: ha nem is következett be Gillan-szintű hanyatlás Dio esetében, a hangja sajnos megkopott az évek során. Ami igazán furcsa, hogy ez nekem eddig nem tűnt fel ennyire, csak miután szembesültem ezzel a koncertteljesítménnyel. Földbe döngölő, mindent elsöprő hangorkán jön ki a torkán, ráadásul nem ez az egyetlen ok, ami miatt beszerzésre javaslom a cuccot.

Vivian Campbell. Amit itt összegitározik, az tanítani lehetne. Szóló és ritmusmunkája hibátlan, ráadásul ne felejtsük, a Nagy Gitárforradalom (Yngwie Malmsteen’s Rising Force) előtt, vagy éppen kezdetén vagyunk. Ebben az időben még nem találunk minden bokor alatt ennyire képzett, technikás rockgitárost, aki ráadásul ilyen ízzel kezeli a hangszert. Csak tudnám, hogy miért van önkéntes diétán Leppard-éknál hosszú évek óta. Jó lenne, ha újra megnézné ezt az anyagot, és egy megvilágosodás-élmény után sürgősen csomagolna. Sajnos, (nem sajnos) a Whitesnake-ban már betöltötték az üres állásokat, viszont Craig Goldy-val nyugodtan cserélhetne, ő jelenleg csak gitáros/hátramozdító szerepet tölt be Dio-nál, viszont Leopárdéknál vígan elalibizgethetne.

A végére hagytam a show-elemek dicséretét. Mi, a negyedik X-et taposó rockerek, még élénken emlékszünk arra, hogy a nyolcvanas években egy nagyobb heavy metal koncert, egyben színház is volt. A dalokra, vagy a lemezkoncepcióra készült színpadkép önmagában is lenyűgöző volt (Lásd. Iron Maiden), a dalokra koreografált látványelemek és a zenével kiegészült pirotechnika pedig örök emlékként égette a csapat koncertjét a szívekbe. Most olyan időket élünk, hogy maga a színház is akkor jó, ha a díszlet és kosztüm is minimál, de sebaj elmúlik ez is egyszer, ha majd újra helyükre kerülnek a dolgok.

Itt megkapunk mindent, és senki ne mondja nekem, hogy jobb egy koncertet úgy nézni, hogy szem és fül maximális kiszolgálása helyett, csak a fület kényeztetik. A lemezen szereplő koncert gerincét képező Egypt/Heaven And Hell...stb. blokkot olyan földindulás kíséri robbanásokkal, fényekkel, változó színpadképpel, hogy elképesztő! A dob alól kitolt kis gumiszörnyecske pöttyet ugyan gagyi, de még ez is bőven belefér. Ha ezt a show-t mai technikával rögzítették volna, nem lenne a DVD-nek párja napjainkban, nyugodt szívvel mondhatom.

Az egyetlen ok, amiért szomorú vagyok, hogy a korongra préselt koncert nyilvánvalóan csak egy része a teljes műsornak, így megfosztottak bennünket néhány klasszikustól (pl. Man On The Silver Mountain), amire nem lehet mentség.

A DVD másik koncertje, a Hollandiában, egy évvel korábban készült buli is érdekes, amolyan extra, de egy lapon nem lehet említeni a Last In Line turnén történtekkel. Levezetőnek viszont kiváló.

Az extrák között van még egy hosszabb beszélgetés a Mesterrel, amit idő hiányában még nem tudtam kielemezni, elnézést érte. Ha valami olyat mond, ami mindenképpen közkincs, utólag haladéktalanul azzá teszem, itt a Magazinban.

A papírformával szemben, a modern képi és hangtechnika ellenére csúfos vereséget szenved, mind a Vision Or Divine, mind a Holy Diver Live DVD, ettől a majd negyedszázadosan is friss koncert és képanyagtól. Aki Dio DVD-t szeretne a gyüjteményében tudni, ne engedjen az újabb anyagok csábításának, a "We Rock" az igazi, elsősorban, de nem kizárólagosan Ronnie James hihetetlen teljesítményének köszönhetően.

Túrisas

(A DVD ajánló eredetileg a hardrock.hu-n jelent meg 2006. július 14-én.)